Mind Janet, mind Freud felismerte, hogy a hisztéria szomatizációs tünetei olyan mélyen megrázó
események rejtett megnyilvánulásai, amelyek törlődtek az emlékezetből. Janet azt írta hisztériás
pácienseiről, hogy „tudatalatti fixa ideák", a traumatikus események emlékei vezérlik őket.:' Breuer
és Freud máig érvényes összegzésükben a következőt írják: „a hisztériás páciensek leginkább
emlékeiktől szenvednek^14.
Az 1890-es évek közepére e kutatók azt is felfedezték, hogy a hisztériás tünetek enyhíthetők, ha a
pácienssel feltárják és kimondatják a traumatikus emlékeket és a velük járó intenzív érzéseket. Ez a
kezelési módszer lett a modern pszichoterápia alapja. A technikát Janet „pszichológiai analízisnek*'
nevezte, Breuer és Freud „lereagálásnak* vagy „katarzisnak', Freud pedig a későbbiekben
„pszichoanalízisnek nevezte el. A legvilágosabb és talán legtalálóbb elnevezés azonban Breuer
egyik páciensétől, egy tehetséges, intelligens és erősen zavart fiatal nőtől származik, akinek Breuer
az Anna O. álnevet adta, és aki a Breuer-ral folytatott bizalmas párbeszédet „beszélgető kúrának"
nevezte.^15
Orvos és páciens együttműködése ebben az időben leginkább olyan közös felfedezőútra
emlékeztetett, amelynek során a hisztéria titkának megfejtését a páciens múltjának aprólékos
felelevenítésével kellett megtalálni. Egyik pácienséről írva Janet feljegyezte, hogy a kezelés előre
haladtával az újabb keletű traumák feltárása jóval régebbi események felfedezéséhez vezet: „A
téveszmék felszínes rétegének eltávolításával olyan régi, kitartó fixa ideák felszínre kerülését
segítettem elő, amelyek még mindig a páciens elméjének mélyén szunnyadtak. A későbbiekben
aztán ez utóbbiak is eltűntek, ami jelentős javulást okozott a páciens állapota- ban."^16
26
Anna O.-val folytatott munkájáról írva Breuer úgy fogalmazott,hogy „visszafelé követi az
emlékezés fonalát"^17 .Ám nem más, mint Freud volt az, aki e fonalat a legtávolabbra követte,és ez
elkerülhetetlenül a nők szexuális életének feltárásához vezette őt.Jóllehet, a klinikai hagyományban
ismert volt a nők szexuális élményei és a hisztériás tünetek közötti Összefüggés, ám Freud
mentorai, Charcot és Breuer erős kétkedéssel kezelték a szexualitásnak a hisztéria kialakulásában
játszott szerepét. Eleinte maga Freud is ellenezte ezt az elképzelést: „Amikor analizálni kezdtem
második páciensemet, [...] meglehetősen távol állt tőlem a gondolat, hogy a hisztéria alapja
valamiféle szexuális neurózis lehet Akkoriban tértem vissza Charcot iskolájából, és egyfajta
sértésnek éreztem a hisztéria és a szexualitás témájának összekapcsolását - éppen úgy, ahogyan a
női páciensek is."^18
Freud hisztériáról szóló korai írásait mélyen áthatja az empatikus azonosulás páciensei reakcióival.
Korai esettanulmányaiból egy szenvedélyes kíváncsiságtól hajtott tudós képe bontakozik ki, aki
hajlandó minden idegenkedését legyőzve meghallgatni másokat. Amit hallott, az elképesztő volt
Páciensei újra meg újra szexuális visszaélésről, nemi erőszakról és incesztusról beszéltek neki. Az
emlékezés fonalát visszafejtve Freud és páciensei súlyos gyerekkori traumákat tártak fel a későbbi,
gyakran teljesen mindennapi események mögött, amelyek a konkrét hisztériás tüneteket kiváltották.
1896 - ra Freud úgy vélte, végre megtalálta az igazi okot. A hisztéria eíiológiája (kóroktana) című
tizennyolc esettanulmányt felölelő munkájában drámai állítást tett közzé: „Következtetésképp azt a
tézist terjesztem elő, mely szerint minden hisztériás eset mélyén egy vagy több idő előtti szexuális
élmény rejtőzik; olyan élmények, amelyek ugyan a korai gyermekkor részei, ám amelyek
pszichoanalitikus munkával az eltelt évtizedek után is reprodukálhatók. Úgy hiszem, e felfedezés
komoly jelentősséggel bír, az ideggyógyászat tudományán belül ez caput Nili fontosságú
eredmény."^19
blacktrush
(BlackTrush)
#1