Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

Freudnak e tanulmánya a gyermekkori szexuális visszaélés hatásait elemző modem klinikai leírások
között egy évszázad távlatából is megállja a helyét Ragyogó, együttérzö, jól fogalmazott, alapos
érvelésű munka. A győzelemérzést sugalló cím és a lelkesedéstől fűtött hangnem arra enged
következtetni, hogy Freud e művét alighanem a szakterülettel foglalkozó munkái
megkoronázásának tekintette
 Capvl Nili (latin: a Nílus eredete). Az emberiséget régóta foglalkoztató, nagy kérdésekre
választ kereső eszmék kapcsán használt kifejezés..
27
Ehelyett azonban A hisztéria etiológiájá-nak megjelenése Freud ezirányú kutatásainak végét
jelentette. Freud egy éven belül - bár még nem a nyilvánosság előtt - megtagadta a hisztéria
eredetének trauma-elméletét. Magánlevelezéséből világosan kiderül, hogy mind jobban
aggasztották elméletének radikális társadalmi implikációi. A hisztéria a nők körében annyira
gyakori volt, hogy amennyiben páciensei csakugyan igazat mondtak, és amennyiben elmélete
helyes volt, Freud kénytelen lett volna levonni a következtetést, hogy amit „gyermekek elleni
perverz cselekedeteknek" nevezett, az bizony járványméretü jelenség. És nemcsak a párizsi
proletariátus körében, ahol Freud a hisztériát első ízben tanulmányozta, hanem Bécs tiszteletreméltó
nagypolgári családjaiban is, amelyek körében praxisát folytatta. Ez a gondolat egyszerűen
elfogadhatatlan volt Ez túllépte a hihetőség határát^20
E dilemmával szembesülve Freud többé nem hallgatta meg nőpácien-seit. A fordulópontot a híres
Dora-eset dokumentálja. Freud utolsó hisztériáról szóló esettanulmánya inkább tűnik intellektuális
párviadalnak, semmint közös vállalkozásnak. Kettejük interakcióit maga Freud is az „érzelmi
Ütközet" kifejezéssel jellemezte.^21 Dora esetében Freud még hajlandó volt elismerni, hogy páciense
élményei csakugyan megtörténtek, vagyis hogy a serdülő Dórát apja bábként használta különféle
szexuális játékaiban. Apja gyakorlatilag szexuális játékszerként kínálta fel Dórát saját felnőtt
barátainak. Ennek ellenére Freud nem volt hajlandó elismerni, hogy Dora joggal érez felháborodást
és megalázottságot. Ehelyett mindenképpen Dora erotikus izgalmi élményeit próbálta feltárni,
mintha a szexuális visszaélések tulajdonképpen Dora vágyait váltották volna valóra. Ezután Dora
megszakította a kezelést, amit Freud bosszúként értelmezett.
Szövetségük felbomlása egyben az ambiciózus kutatók és a hisztériában szenvedő páciensek
együttműködésének szomorú végét is jelentette A hisztériás pacienseket ezután csaknem egy teljes
évszázadon át ismét megvetették és elhallgattatták. Freud követői különös ellenszenvvel viseltettek
a lázadó Dora iránt, akit egyikük e szavakkal írt le: „az egyik legvisszataszítóbb hisztériás páciens,
akivel Freudot valaha összehozta a sors"^22.
A hisztéria trauma-alapú elméletének romjaiból Freud ezután megteremtette a pszichoanalízis
tudományát. Az elkövetkező évszázad uralkodó pszichológiai elméletének alapja ezzel a nők által
megélt valóság tagadása lelt.^23
28
A vizsgálódások középpontjában továbbra is a szexualitás maradt, ugyanakkor teljesen
láthatatlanná vált az a nőket is gyerekeket kizsákmányoló társadalmi közeg, amelyben a szexuális
kapcsolatok ténylegesen lezajlanak. A pszichoanalízis levált a tapasztalatok valóságáról, és a
képzelet és a vágyak belső viszontagságait elemző tudománnyá vált. A huszadik század első
évtizedére - anélkül, hogy páciensei állításainak megalapozatlanságát klinikailag dokumentálta
volna - Freud arra a következtetésre jutott, hogy hisztériás pácienseinek gyerekkori szexuális
visszaélésről szóló beszámolói nem igazak: „Azután mégis rá kellett jönnöm, hogy ezek a csábítási