Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

visszajelzést szeretne még a csoporttól. A többiek is bekapcsolódnak kérdéseikkel és
hozzászólásaikkal. Erre Robin még részletesebb emlékeket hoz elő, ugyanakkor hangot ad a történet
hihetőségével kapcsolatos zavarodottságának és kételyéinek is.
Lindsay: A ,,képek" tényleg egyre tisztábbak lesznek, mert először te is csak... szóval csak azt
láttad, ahogy rohansz a szobában, de tulajdonképpen semmit sem éreztél. Utána álmodban
fájdalmat éreztél, és segítségért kiabáltál. Velem az van, hogy érzek valamit, de nem tudom, hogy
mit, és azt sem tudom, hogy miért. Úgyhogy szerintem te máris elértél valamit, mert nálad már
mind a kettő megvan. És tényleg félelmetes, amikor az ember teste elválik a tudatától. Én is sokszor
éreztem már ilyet, amikor azt kérdeztem magamtól: „Kinek a teste ez?" Ilyenkor azzal bíztatom
magam, hogy ez csak átmeneti állapot, ki lehet bírni, és nem fog örökké tartani. Csak túl kell élni
valahogy.
Schatzow: Szóval azt szeretnéd tudni, hogy az emlékek felelevenítésekor másoknak is képek
jelennek meg először?
Robin: Igen.
Leila: Hát nálam pont így volt. Először csak kis emlékdarabkák jöttek, aztán egy álom és végül egy
érzés.
Robin: Hm. Mert bennem is megvolt egy teljes történet, csak ez a láncszem hiányzott belőle. A
végén a húgommal nevelőintézetbe kerültünk, de sosem tudtam, hogy pontosan mi történt.
Akkoriban úgy tudtam, hogy apám képtelen volt ellátni minket, és bár nem akarta, mégis meg
kellett válnia tőlünk. De most, ahogy egyre több ilyen... kép vagy mi... így lassan visszajön...
Lindsay: Történés.
Hermán: Élmény.
Robin: Köszönöm. Rémlik, mintha elvettek volna minket tőle. Van egy emlékem, ahogy elszököm
otthonról, és csavargok, aztán pedig már a nevelőotthonban vagyok. Ezek a részletek mind
megvoltak, még az is, amikor megszöktem, de még mindig nem emlékeztem arra a részletre ott a
szobában. Az csak ezen a héten jött elő. Még mindig alig tudom elhinni, hogy ez tényleg megtörtént
azzal a kislánnyal. Hisz tíz éves ha lehettem.
Leila Én is pont annyi voltam.
Belle: Istenem...
268
Robin: De hát csakugyan elhihetem? Lindsay: Igen. És tényleg elhiszed?
Robin: Hát még mindig nagyon nehéz elhinnem, hogy ez tényleg velem történt Bárcsak teljes
meggyőződéssel mondhatnám, hogy elhiszem! De hát nem
mondhatom.
Corinne: Elég, hogy megláttad azt a képet. Végül is nem kell egy halom Bibliára
megesküdnöd.