Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

Robin elneveti magát. Ahogy a párbeszéd folytatódik, mások is nevetni
kezdenek.
Robin: Istenem, de jó, hogy ezt mondod.
Corinne: Az egész ott van a fejedben - szembe kell nézned vele.
Robin: Jaj ne!
Corinne: Miért? Mindannyian ezt csináljuk.
Lassan elérkezik az ülés vége. Összefoglalásként az egyik csoportvezető a következőket mondja
Robinnak:
Hermán: Sokan reagálnak úgy a csoportra, ahogy te. Úgy gondolom, eléggé biztonságban vagy
ahhoz, hogy engedd magad visszamenni és átélni mindazt, ami veled történt. Ezt eddig nem tehetted
meg, mert túl szörnyű lett volna. És azt is gondolom, hogy nagyon bátran veszed ezt az akadályt.
Még amikor elmondtad, azt is úgy csináltad, hogy kímélj bennünket, és kíméld önmagad. Csak
néhány percet kértél a foglalkozás végén, hogy „egyébként van valami borzalmas dolog, amire
kezdek visszaemlékezni". De tudnod kell, hogy mi tudjuk, min mész keresztül. És jogod van több
időhöz, hogy beszélhess róla. Hidd el, itt mindenki el fogja tudni viselni. Nem kell minket
megvédened tőle.
Robin: [megkönnyebbülten sóhajt] Jó.Közvetlenül az ülés vége előtt egy addig csendben figyelő
csoporttag hozzáfűzi a saját zárszavát:
Belle: Ahogy most a megvédésünkről beszéltél, itt ültem, és hirtelen arra gondoltam, hogy mi
biztosan nagyon erősek vagyunk, hisz még mindig élünk mindazok után, amik történtek velünk. És
hogy vélhetően körülöttünk mindenki más törékeny, és tulajdonképpen nekünk kell megvédenünk
őket. Hogyhogy ez így van, és nem fordítva?
269
Ez az ülés abban a pillanatban rögzíti a traumás emléket, amelyben a disszociált emlékképből
érzelmi töltésű elbeszélés lesz. A csoporttagok többféle visszajelzést adnak Robinnak: megerősítik
élményeit, bátorítják, hogy figyeljen jobban az érzéseire, és ígérik, hogy el fogják viselni Robin
érzéseit, és neki is segíteni fognak kibírni azokat.
A következő heti ülésen Robin arról számol be, hogy emléke teljes egészében felszínre került, és
hogy a történetet - a hozzá kapcsolódó érzésekkel együtt - partnerének is elmesélte.
Már nem kínozza a bizonytalanság, hogy vajon mindez csakugyan megtörtént-e. A csoport az
emlékek visszaszerzése és a gyógyulás kapcsolatáról kezd beszélni.
Corinne: Teljesen meg tudom érteni, hogy kiborultál, és sírtál. Pár hónapja velem is ez történt.
Amikor először jöttek fel bennem szexuális emlékek, napokon át csak azt hajtogattam, hogy „félek,
nagyon félek". Borzasztó, hogy vissza kell menni abba a rettegésbe.
Robin: Igen, tényleg az. Ha nem lenne ez a csoport, azt hiszem, nem is lettem volna rá képes.
Egyedül sosem bírtam volna megtenni.