túlélő így fogalmazza meg ezt a változást: „Azt hiszem, ez az az eset, amikor a »rosszabb«
tulajdonképpen »jobb«. Már próbálok nagyobb távolságot tartani, és biztonságban maradni.
Nyíltabban kimondom, amit érzek, és amire szükségem van. Egyre inkább azt látom magamon,
hogy már nem vagyok hajlandó elviselni, ha kihasználnak vagy bántanak."^33
Hasonló eredményekre jutott az a követéses tanulmány is, amely poszttraumás állapotú háborús
veteránokat vizsgált, akik egy zárt végű, intenzív, bentlakásos csoportterápiás programban vettek
részt. A részt vevő férfiak főleg önértékelésük javulásáról és elszigeteltségérzésük csökkenéséről
számoltak be. Miután e férfiak a csoport védett terében szembesültek történeteikkel, tompultsági
tüneteik csökkentek. Ahogy lassan megszabadulnak a szégyentől és a fásult visszahúzódástól,
emberi kapcsolataik is fokozatosan javulni kezdtek. E veteránok kezelés utáni beszámolói csaknem
egy az egyben az incesztustúlélő-csoportok tagjainak vallomásait tükrözik: a csoport legfontosabb
hatásaként ők is az újjászületett bizalom, a törődés és az önelfogadás képességét említik.
274
Ahogy egyikük fogalmaz: „Mindenekfölött azt az érzést kaptam, hogy tartozom valahová, és része
lehetek valami igazán jó dolognak"^34.
A veteránok követéses vizsgálata azonban a csoportterápia korlátaira is következtetni enged. Bár a
résztvevőknek általánosságban pozitívabb érzéseik voltak Önmagukkal kapcsolatban, és erősödött
bennük az emberekhez való tartozás érzése, emlékbetöréses tüneteiket illetően e csoport számolt be
a legkevesebb változásról. Sokuk még a kérdőív idején is emlékbe villanásokról, alvászavarokról és
rémálmokról panaszkodott. Ugyanígy az incesztustúlélő-csoportok sok tagja is azt jelezte vissza,
hogy emlékbe villanások kínozzák őket, különösen szexuális együttlétek közben. A csoportmunka
tehát mindenképpen kiegészíti a traumatörténet intenzív, egyéni feltárását, ám nem szükségszerűen
helyettesíti azt. A traumás tünetek társas és kapcsolati vonatkozásai átfogóbban tárgyalhatók
csoportfoglalkozás keretein belül, mint egyéni terápiában, ám a trauma fizioneurózisa a traumás
emlék konkrét, személyre szóló érzéketlenítését igényli. A teljes felépüléshez mindkét kezelési
módszerre szükség lehet
A zárt végű, célorientált csoportmodell némi módosítással számos traumafajta túlélőinél
alkalmazható. Ezzel szemben a nyílt végű, lazán strukturált csoport a tapasztalatok szerint kevésbé
felel meg a traumafeltárás követelményeinek, mivel sem a feladathoz szükséges biztonságos
környezetet, sem a kellő fókuszálást nem biztosítja. Traumatúlélök esetében ez utóbbi modell még
csak néhány esetben bizonyult sikeresnek. Egy multiplex személyiségzavarban szenvedő nőkből
álló, több mint két évig ülésező csoportnak például sikerült teljesen spontán módon megvalósítania
a csoportfejlődés három szakaszát: az első évben fokozatosan kialakult a csoporton belüli bizalom;
a hangsúly pedig főként a tünetekkel való megbirkózásra helyeződött. A második évben lassan
megkezdődött a múlt traumáinak felelevenítése, és a csoporttagok csupán a második év közepétől
kezdtek a közöttük lévő konfliktusok feloldásával foglalkozni.^35 Még további bizonyításra vár, hogy
e lenyűgöző eredmények megismételhetők-e.
275
Tizenegyedik fejezet 2. rész
Kapcsolatépítő csoportok 276 - 280 old.
A GYÓGYULÁS HARMADIK SZAKASZÁBA érkező túlélő előtt több út áll.
Ezen a ponton többfajta csoport is hasznos lehet számára. Döntése függhet attól, hogy ő maga mit
tart elsődlegesen fontosnak. Amennyiben valamely konkrét, trauma-specifikus problémáját kívánja
blacktrush
(BlackTrush)
#1