mintaválasztással több mint 900 nőt kerestek meg, és mélyinterjúkat vettek fel velük a családon
belüli, illetve szexuális erőszakkal kapcsolatos tapasztalataikról. A vizsgálat megdöbbentő
eredményeket hozott. Minden negyedik nőt megerőszakoltak. Gyerekkorában minden harmadik nőt
ért szexuális visszaélés.^71
A feminista mozgalom nemcsak a szexuális erőszak elterjedtségét dokumentálta, hanem újfajta
nyelvet is talált a szexuális visszaélések hatásának megértésére. A nők ekkor vettek részt először
aktív félként a nyilvános vitákban, és azonnal ki is jelentették, ami számukra teljesen nyilvánvaló
volt: a nemi erőszak atrocitás. A feministák meghatározása szerint a nemi erőszak nem szexuális
cselekedet, hanem erőszak.^72 Ezt a leegyszerűsítő meghatározást használták annak a nézetnek az
ellentételeként, amely akkoriban a népszerű pornográfiától egészen a szak- és tankönyvekig minden
írást áthatott; tudniillik, hogy a nemi erőszak a nők legmélyebb vágyait elégíti ki.
A feministák a nemi erőszakot a kontroll és hatalomgyakorlás módszereként határozták meg, amely
a nők alárendeltségét a megfélemlítés eszközével tartja fent. Susan Brownmiller óriási jelentőségű
könyve, Against Our Will: Men, Women, and Rape (Akaratunk ellenére: férfiak, nők és a nemi
erőszak) a nemi erőszak kérdését nyilvános vitatémává tette. Brownmiller felhívta a figyelmet arra,
hogy a nemi erőszak a nők feletti férfiuralom fenntartásának egyik eszköze: „a tűz és az első
primitív kőbalta használata mellett a történelem előtti idők egyik legfontosabb felfedezése a férfi
azon felismerése, hogy nemi szervét fegyverként félelemkeltésre is használhatja. Ügy vélem, a nemi
erőszaknak a történelem előtti időktől fogva egészen napjainkig kiemelkedően fontos szerepe van.
Ez pedig nem több és nem kevesebb, mint a tudatos megfélemlítés, amellyel minden férfi minden
nőt rettegésben tart**^73
A nőmozgalom nemcsak a nemi erőszakkal kapcsolatos köztudatot formálta át, hanem az áldozatok
iránt tanúsított társadalmi reakciók megváltozását is elindította. 1971-ben megnyílt az első
krízisközpont (rape crisis center), amely megerőszakolt nőket látott el, az ezt követő évtizedben
pedig az Egyesült Államokban több száz hasonló központ jött létre. E központok az orvosi és
mentálhigiénés ellátás keretein kívül álló, alulról szerveződő civil kezdeményezések voltak, melyek
gyakorlati, jogi segítséget és érzelmi támogatást nyújtottak a nemi erőszak áldozatainak. A
krízisközpontokban dolgozó önkéntesek az áldozatokat gyakran az orvosi vizsgálatra, a rendőrségre
vagy a bírósági tárgyalásra is elkísérték, hogy jelenlétükkel felhívják a figyelmet a nők méltóságát
tiszteletben tartó szakellátás nyilvánvaló hiányára. Bár erőfeszítéseiket gyakran fogadta ellenállás és
rosszindulat, az állami intézményekben dolgozó nőknek néha mégis inspirációként szolgáltak.
1972 - ben Ann Burgess pszichiátriai ápoló és Lynda Holmstrom szociológus elindított egy
vizsgálatot a nemi erőszak pszichés hatásainak feltárására. A Bostoni Városi Kórház ambulanciáján
24 órás ügyeletet tartottak, kikérdezték és tanácsokkal látták el a nemi erőszak áldozatait Az
egyéves megfigyelés alatt Burgess és Holmstrom 92 nőt és 37 gyereket látott el. Kutatási
eredményeikben a nemi erőszakra adott pszichés reakciókban egyfajta mintázatot figyeltek meg,
amelyet „nemi erőszak trauma-szindrómának" (rape trauma syndrome) kereszteltek.
Megállapították, hogy a nemi erőszakot a nők életveszélyként élik meg, melynek során általában
attól félnek, hogy az elkövető megcsonkítja vagy megöli őket Megjegyezték továbbá, hogy a nemi
erőszak utóhatásaként az áldozatok álmatlanságról, hányingerről, megriadási reakciókról és
rémálmokról, valamint disszociativ tünetekről és tompultságról számolnak be. Azt is megjegyezték,
hogy az áldozatok egyes tünetei emlékeztetnek a háborús veteránoknál korábban leírt tünetekre.^74
A feminista mozgalomban a nemi erőszak volt a nők ellen a magánszférában elkövetett erőszakot
jelképező kezdeti paradigma. Ahogy a nemi erőszakról szóló tudás bővült, a szexuális
kizsákmányolás tudományos kutatása azok felé az összetettebb emberi kapcsolatok felé fordult,
amelyekben az erőszak és az intimitás már csaknem elválaszthatatlanul összefonódik. A
„klasszikus" nemi erőszakról, amikor a nőt egy idegen férfi támadja meg a sötét utcán, a figyelem
fokozatosan áttevődött az ismerős által elkövetett (acquaintance rape), a randevúkon történő (date
blacktrush
(BlackTrush)
#1