azokat az eseményeket, amelyeket két és fél éves kora előtt élt át. Élményeiket ugyanakkor
kitörölhetetlenül kódolták emlékezetükben. A húszból 18 gyerek viselkedésében és játékában
világosan megfigyelhetők voltak a traumás emlékekre utaló bizonyítékok. A gyerekeknek konkrét,
a traumatikus eseményhez kapcsolódó félelmeik voltak, és ezeket az eseményeket játék közben
rendkívüli pontossággal játszották újra. Az egyik kisfiú például, aki nem volt még kétéves, amikor
egy bébiszitter szexuálisan visszaélt vele, ötévesen nem emlékezett sem a bébiszitter személyére,
sem a nevére. Tagadta, hogy tudná vagy emlékezne arra, hogy bántották. Játékában azonban pontról
pontra elismételte azokat a pornográf filmjeleneteket, amelyeket a bébiszitter felvett vele.^23 Úgy
tűnik, ez a kisgyerekekre jellemző erőteljesen vizuális, enaktív (újrajátszó) memória rettegés
hatására a felnőttekben is aktiválódik.
Elképzelhető, hogy a traumás emlékezet e szokatlan tulajdonságai a központi idegrendszerben
bekövetkező módosulásokon alapszanak. Számos különböző állatkísérletben kimutatták, hogy
amikor a vérben magas az adrenalin és az egyéb stresszhormonok szintje, az emléknyomok
mélyebben vésődnek be.^24 Ugyanez a traumás emlékezeti bevésődés emberek esetében is
megtörténhet. Bessel van der Kolk pszichiáter elmélete szerint a szimpatikus idegrendszer magas
gerjesztettségi állapotában az emlékezet nyelvi kódolása kikapcsolódik, és a központi idegrendszer
visszatér a korai életszakaszra jellemző szenzoros és ikonikus memóriafoimákhoz.^25
Ahogy a traumás emlékek különböznek a normál emlékektől, a traumás álmok is különböznek a
normál álmoktól. Ezeknek az álmoknak számos olyan szokatlan vonásuk van, amelyek a traumás
emlékekre hasonlítanak. Gyakran fellelhetők bennük a traumatikus esemény pontos részletei,
amelyek képzeleti kidolgozottsága szegényes vagy teljes egészében hiányozhat. Ugyanaz az álom
gyakran ismételten megjelenik. Ezeket az álmokat a túlélők sokszor ijesztően reálisnak élik meg,
mintha az álombeli események a jelenben történnének velük. Az álom során beérkező apró,
látszólag jelentéktelen környezeti ingereket a túlélők ellenséges támadásként észlelik, amelyek
erőteljes reakciókat váltanak ki. A traumás rémálmok olyan alvási fázisokban is jelentkezhetnek,
amelyekre normál körülmények között nem jellemző az álomtevékenység.^26 Úgy tűnik tehát, hogy a
traumás emlékek mind az alvás, mind az ébrenlét során egyfajta módosult neurofiziológiás
szerveződésen alapulnak.
A traumatúlélők nemcsak gondolataikban és álmaikban élik újra a trauma pillanatát, hanem
cselekedeteikben is. A traumatikus események új-rajátszása legjobban a gyerekek ismétlődő
játékában figyelhető meg. Terr különbséget tesz a normál játékok és a traumatizált gyerekek „tiltott
játékai" között. Mint mondja, „A gyerekkor megszokott játékai [...] szabadok és könnyedek,
kacagástól hangosak és gondtalanok. A poszttraumás játék ezzel szemben zord és monoton. [...]
Amikor a játékot valamilyen trauma inspirálja, a gyerek nehezen hagy fel vele. Elképzelhető, hogy
a játéktevékenység az idő múlásával sem változik. A gyerekek rendes játékával szemben a
poszttraumás játékot a gyerek megszállottan ismételgeti. [...] A poszttraumás játék annyira szó
szerinti, hogy ha az ember egyszer felfigyelt rá, már csak néhány további jelzés kell ahhoz, hogy
kitalálja a traumát."^27
Mind a felnőttek, mind a gyerekek gyakran éreznek kényszeres késztetést, hogy a rettegés pillanatát
akár változatlan, akár burkolt formában újra létrehozzák. A traumatikus pillanatot az emberek néha
azzal a fantáziával játsszák újra, hogy megfordítják a veszélyes találkozás kimenetelét. Miközben a
túlélők próbálják meg nem történtté tenni a traumatikus eseményt, esetleg további veszélyeknek
teszik ki magukat. Előfordul, hogy egy-egy újrajátszást tudatosan választanak. A megerőszakolt
Sohaila Abdulali azt az elhatározását meséli el, hogy visszatér a trauma színhelyére:
Mindig is utáltam veszíteni. Amikor az a dolog történt velem, tizenhét éves voltam. Nagyon
érzékeny korban voltam, és muszáj volt bebizonyítanom magamnak, hogy akkor sem tették tönkre
az eletemet. Miután azok a szemetek megerőszakoltak, ezt mondták: „Ha még egyszer egyedül
blacktrush
(BlackTrush)
#1