Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

Ha az ember teljesen kiszolgáltatott, és minden ellenállása hiábavaló, előfordulhat, hogy megadja
magát. Ilyenkor az én védelmi rendszere teljes egészében lekapcsol. A tehetetlen ember nem a valós
világra kiható cselekedetekkel, hanem tudatállapota megváltoztatásával próbál menekülni.
Hasonló jelenséget az állatoknál is megfigyeltek, amelyek olykor „ledermednek", ha támadás éri
őket. Ez a befogott prédaállat és a harcban alulmaradó fél reakciója. Egy nemieröszak-túlélö így
számol be saját önmegadás i élményéről: „Látott már éjjel az út mellett lapuló nyulat, amint ott
ragad a fényszóró csóvájában? Megdermed - mintha csak tudná, hogy most elkapták. Hát pontosan
ez történt velem is."^35 Egy másik megerőszakolt nő szavai: „Nem tudtam kiabálni. Nem tudtam
megmozdulni. Egyszerűen lebénultam... mint egy rongybaba."^36
Ezek a tudatállapot-módosulások állnak a poszttraumás stressz zavar harmadik fő tünete, a
beszűkülés vagy más néven tompultság hátterében. Az elkerülhetetlen veszélyhelyzetek néha
nemcsak rettegést és dühöt váltanak ki, hanem paradox módon egyfajta távolságtartó nyugalmat is,
amelyben feloldódik a rettegés, a düh és a fájdalom. A tudat továbbra is regisztrálja az
eseményeket, de úgy, mintha az események valahogyan leváltak volna megszokott jelentésükről. Az
észlelés beszűkülhet vagy eltorzulhat, ami az észlelések részleges elérzéstelenedését vagy teljes
elveszítését okozza. Az időérzékelés is megváltozhat, ami a lassított felvétel mozdulatainak érzetét
kelti, s amitől az egész élmény elveszítheti a hétköznapi valószerűség érzését. A személy esetleg
úgy érezheti, mintha az esemény nem is vele történne, hanem a testén kívülről figyelné, vagy
mintha az élmény csak rossz álom lenne, amelyből hamarosan felébred.
Ezek az észlelésbeli változások az érdektelenség érzésével, érzelmi eltávolodással és mélységes
passzivitással kombinálódnak: a személy felhagy minden kezdeményezéssel és küzdelemmel. E
módosult tudatállapot a természet apró ajándékának, a lélek elviselhetetlen fájdalom elleni
védekezésének tekinthető. Egy nemierőszak-túlélö így beszél erről az élményről: „Kiléptem a
testemből. Ott voltam az ágy mellett, és néztem, mi történik velem. [...] Leváltam a
tehetetlenségemről. Ott álltam önmagam mellett, és az ágyon csak ez az Üres héj volt. [...]
Egyszerűen csak olyan lapos érzés volt. Csak úgy ott voltam. Amikor elképzelem azt a szobát, nem
az ágyból képzelem el, hanem az ágy mellől. Onnan néztem."^37 Hasonló élményről számol be egy
második világháborús veterán: „Mint a negyedik szakaszból a legtöbben, én is tompult voltara,
mintha különváltam volna önmagamtól. Van egy állapot [...] amit magunk között „kétezer-éves-
nézésnek" hívtunk. Az érzéstelenített ember nézése volt: az olyan ember tágra nyílt, üres tekintete,
akinek már minden mindegy. Én még nem jutottam el idáig, de a tompultságom már teljes volt.
Szinte olyan érzés volt, mintha nem is a csatatéren lettem volna."^3 *
62
E levált tudatállapotok a hipnotikus transzállapotokra hasonlítanak: ugyanúgy jellemző rájuk az
akaratlagos cselekvés feladása, a kezdeményezőkészség és a kritikai gondolkodás felfüggesztése, a
szubjektív eltávolodás vagy nyugalom, az élénkebb képi észlelés és a megváltozott érzékelés, így a
tompultság vagy elérzéstelenedés, a valóság eltorzulása, a deperszonaüzáció, a derealizáció és az
idöérzék megváltozása.^39 Míg az észlelés traumatikus események során tapasztalható felerősödése a
hipnotikus abszorpció (elmerülés) jelenségére emlékeztet, addig a tompultság tünetei a hipnotikus
disszociáció hasonló tüneteivel mutatnak rokonságot.
Janet úgy vélte, hogy hisztériás pácienseinek transzállapotokra való hajlama pszichopatológiai
bizonyíték. A későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy bár hipnotizálhatóságukat tekintve az
emberek jelentősen eltérnek egymástól, a transz az emberi tudat normális tulajdonsága.^41 A
traumatikus események a transzállapot erőteljes kiváltó tényezői.^42 Amint Dávid Spiegel pszichiáter
megjegyzi: „tulajdonképpen az lenne a különös, ha egy akut trauma során az emberek nem
használnák fel e spontán képességüket, hogy csökkentsék a fájdalomészlelést"^43. Míg azonban az
emberek rendszerint saját döntésükből, ellenőrzött körülmények között kerülnek hipnotikus