A világban való lét biztonságának érzését, az alapvető vagy ősbizalmat a legkorábbi életszakaszban,
az első gondozónkkal kialakuló kapcsolatban sajátítjuk el. Ez a bizalomérzés az élettel együtt
keletkezik, és teljes életciklusa során táplálja és életben tartja az embert. Ez képezi minden
kapcsolatrendszer és hit alapját A korai gondoskodás megtapasztalása lehetővé teszi, hogy az ember
olyan helynek lássa a világot, amelynek ö is része, és amely barátságos az emberi élet számára.
Ezen az alapvető bizalmon nyugszik az élet folyamatosságába, a természet rendjébe és a fölöttes
isteni rendbe vetett hit.^4
A rettegés pillanatában az ember automatikusan a vigasz és a védelem legelső forrásához próbál
visszanyúlni. A sebesült katonák és a megerőszakolt nők anyjukat vagy Istent szólítják. Amikor
hívásukra nem érkezik válasz, megrendül és összeomlik bennük az alapvető bizalom. A trauma-
túlélők mélységesen elhagyatottnak és magányosnak érzik magukat, mintha kitaszították volna őket
az életet fenntartó emberi és isteni gondoskodás és védelem rendszereiből. A traumát követően a
túlélők minden kapcsolatát az intim családi köteléktől egészen az elvont közösségi és vallásos
kapcsolatokig az elidegenedés és az elszakadás érzése hatja át Amikor a bizalom elvész, a
traumatizált ember úgy érzi, inkább tartozik a halottak, mint az élők közé. Virginia Woolf e belső
pusztulást ragadja meg a gránátsokkban szenvedő háborús veterán, Septimus Smith portréjában:
Septimus előtt mindez egyszeriben megvilágosodott; az üzenet, melyet a szép szavak hordoztak. A
titkos jel, melyet az egyik nemzedék virágnyelven ad tovább a másiknak, nem egyéb, mint: undor,
gyűlölet, kétségbeesés. [...] Lehetetlenség gyerekeket világra hozni - erre a világra! Nem lehet
mégse örökké csak szaporítani a szenvedést, nem lehet növelni ezeknek a kéjsóvár állatoknak a
számát, akik tartós érzésekre képtelenül, kényük-kedvük, hiúságuk hullámain hánykolódnak,
ficánkolnak ide-oda. [...] Mert az igazság az [...], hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi
felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve
vadásznak. Falkáík pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tűnnek el a vadonban.^5
A sérült én. ^
A SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS ALAPJÁT a gondozókkal kialakított biztos kötődések jelentik.
Amikor e kötődés megrendül, a traumatizált ember elveszíti alapvető énérzetét. Ilyenkor a rég
megoldott gyerek- és kamaszkori fejlődési konfliktusok hirtelen újra felszínre kerülnek. A trauma
arra kényszeríti az embert, hogy újraélje egykori autonómjával, kezdeményezőkészséggel,
kompetenciával, identitással és intimitással kapcsolatos küzdelmeit.
A fejlődő gyerek pozitív én-érzetének alakulása attól függ, hogy gondozója jóindulatúan használja-e
hatalmát. A szülőnek messze több hatalma van, mint a gyereknek, ám ha tekintettel van a gyerek
önálló egyéniségére és méltóságára, a gyerek értékesnek és tisztelhetönek érzi magát, és
önbizalomra tesz szert. Fokozatosan kialakul autonómiája is, azaz saját különállóságának érzete
emberi kapcsolataiban. Megtanulja irányítani és szabályozni testi funkcióit, valamint megalkotni és
kimondani saját nézőpontját
A traumatikus események az alapvető testi integritás szintjén sértik meg a személy autonómiáját:
testét elveszik, bántják és bemocskolják. Gyakran a testi funkciói feletti kontrollját is elveszik. A
háborúról és nemi erőszakról szóló történetekben a túlélők a trauma legmegalázóbb aspektusaként a
kontroll ezen elveszítését említik. Továbbá a trauma pillanatában - csaknem definíciószerűen - az
egyén nézőpontja nem számít. A nemi erőszak esetében például a támadás célja pontosan az, hogy
az elkövető kimutassa áldozata autonómiája és méltósága iránti megvetését. A traumatikus esemény
így elpusztítja az ember azon hitét, hogy önmaga lehel, miközben másokhoz kapcsolódik.
Ha az autonómia normál fejlődési konfliktusai nem oldódnak meg kielégítően, a személy
kétkedéstől és szégyenérzettől szenvedhet. Ugyanezek az érzelmi reakciók traumatikus esemény
következtében is megjelennek. A szégyenérzet a tehetetlenségre, a testi integritás megsértésére és a