esemény után, mind pedig a négy évvel később készített követéses vizsgálat idején. Az esemény
hirtelensége, a halál fenyegetése és az elkövetők mélységes, számító rosszindulata mind hozzájárult
a trauma hatásának súlyosságához, annak ellenére, hogy a gyerekek semmilyen testi sérülést sem
szenvedtek.^27 Ann Burgess és Lynda Holmstrom kórházi sürgősségi osztályon végzett felmérésük
során azt találták, hogy a nemi erőszak közvetlen hatásai között minden nő esetében megfigyelhetők
voltak a poszttraumás stressz zavar tünetei.^28
Követéses vizsgálatok eredményei szerint a nemi erőszak túlélőinél más bűncselekmények
áldozataihoz képest erőteljes és tartós poszttraumás tünetek tapasztalhatók.^29 A szexuális trauma
természetének ismeretében nem meglepő a nemi erőszak romboló hatása. A nemi erőszak lényegi
összetevője a személy elleni testi, lelki és erkölcsi erőszaktétel. Az „erőszaktétel" valójában a nemi
erőszak szinonimája. Az elkövető célja, hogy áldozatát megfélemlítse, uralja és megalázza, vagyis
teljesen tehetetlenné tegye. A nemi erőszak ily módon szándékosan azt célozza, hogy természeténél
fogva pszichés traumát okozzon.
Bár az, hogy egy emberben kialakul-e poszttraumás stressz zavar, elsődlegesen a traumatikus
esemény természetén múlik, a zavar megjelenési formáját az egyéni különbségek is jelentősen
befolyásolják. Nincs két ember, aki ugyanarra az eseményre egyformán reagálna. A traumás
tünetegyüttes, jóllehet számos állandó vonása van, nem mindenkinél ugyan-
olyan. Egy poszttraumás állapotú veteránokat vizsgáló tanulmányban például az derült ki, hogy az
uralkodó tünetcsoport mindegyik esetben kapcsolatban áll a személy gyerekkorával, érzelmi
konfliktusaival és alkalmazkodási stílusával. Azok a férfiak, akik a háború előtt hajlamosak voltak
antiszociális viselkedésre, elsősorban az ingerlékenység és a düh tüneteit mutatták, míg az
Önmagukkal szemben magas erkölcsi követelményeket támasztó, az emberekhez együttérzéssel
közelítő férfiaknál inkább a depressziós tünetek kerültek túlsúlyba.^30
A traumatikus események hatása bizonyos fokig az érintett személy rugalmasságától is függ. Bár a
második világháborús veteránokkal készített tanulmányok megmutatták, hogy előbb-utóbb minden
katonánál elérkezik egy „töréspont", az is egyértelműen kiderült, hogy egyes katonák könnyebben
„törtek meg" másoknál.^3 ' Az embereknek csak egy elenyésző kisebbsége képes arra, hogy többé-
kevésbé sértetlenül kerüljön ki a szélsőséges helyzetekből. A különböző mintákon végeztet
felmérések hasonló következtetésekre jutottak: úgy tűnik, a stressztűrő emberek jellemzője a
nagyfokú szociabilitás, az átgondolt, aktív megküzdési stílus, valamint az a mély meggyőződés,
hogy képesek saját sorsuk irányítására.^32 Amikor a kutatók egy nagyobb gyerekcsoport sorsát
követték születésüktől felnőttkorukig, azt találták, hogy a gyerekek közül durván minden tizedik
szokatlanul jól ellenállt a kedvezőtlen korai körülményeknek. E gyerekeket éber, aktív
temperamentum, szokatlanul magas szociabilitás és kommunikációs készség, valamint a saját
sorsuk irányításába vetett erős hit jellemezte (ez utóbbit a pszichológusok „belső kontrollosságnak"
nevezik).^33 Hasonló képességeket találtak azoknál az embereknél is, akik kiemelkedő
ellenállóképességet mutatnak a betegségekkel vagy a mindennapi élet nehézségeivel szemben.^34
A nagymértékű rugalmassággal rendelkező emberek a stresszkeltő helyzetekben képesek bármely
lehetőséget megragadni a célirányos, másokkal együttműködő cselekvésre, míg az átlagos emberek
a rettegéstől inkább lebénulnak vagy elszigetelődnek. A társas kapcsolódás megőrzésének
képessége és az aktív megküzdési stratégiák, úgy tűnik, még a legszélsőségesebb körülmények
között is valamelyes védelmet jelentenek a poszttraumás tünetegyüttes kialakulásával szemben. Egy
hajókatasztrófa túlélői közül például viszonylag kevéssé mutattak poszttraumás tüneteket azok a
férfiak, akiknek másokkal együttműködve sikerült megmenekülniük. Ezzel szemben azoknak, akik
„lefagytak" és disszociációval védekeztek, a későbbiekben jellemzően több tünetük volt Erőteljes
tüneteket mutattak a „Rambók" is, vagyis azok a férfiak, akik elszigetelt, impulzív akciókba fogtak,
és nem csatlakoztak másokhoz.^35
blacktrush
(BlackTrush)
#1