azt mondták, egy nőt nem lehet megerőszakolni, ha nem akarja."^68 Ezzel szemben a közelállók
támogatása megszabadíthatja a túlélőt a szégyen, a megbélyegzettség és a tisztátalanság érzésétől.
Egy szerencsésebb túlélő így írja le, hogyan vigasztalta egyik közeli fiúbarátja: „Azt mondtam:
»Még csak tizennégy vagyok, és már nem vagyok szüz.« Erre ö így válaszolt: »Ennek semmi köze a
szüzességhez. Egy nap majd beleszeretsz valakibe, akivel szeretkezni fogsz, és akkor fogod
elveszíteni a szüzességed. Az a dolog, ami történt veled, az nem számít.« (Nem mondta ki, hogy
amikor megerőszakoltak. ) »Annak semmi köze ehhez.«"^69
A szégyen és a kételkedés problémáján túl a túlélőktől az is komoly küzdelmet kíván, hogy
igazságosan és reálisan értékeljék viselkedésüket; hogy megtalálják az egyensúlyt az irreális
bűntudat és az erkölcsi felelősség teljes megtagadása között. Bűntudatának tisztázásához a túlélőnek
mások segítségére van szüksége, méghozzá olyan emberek segítségére, akik hajlandók elismerni,
hogy traumatikus esemény történt, akik hajlandók félretenni előítéleteiket, és egyszerűen tanúságot
tenni az áldozat története mellett. Amikor mások képesek anélkül végighallgatni, hogy hibáztatnák,
az áldozat képes elfogadni, hogy az adott szélsőséges helyzetben lehetetlen volt megfelelnie az
ideális elvárásoknak. Végül eljut odáig, hogy reálisan tudja megítélni magatartását, és eljut az
igazságos felelősség tulajdonításhoz.
Hendin és Haas poszttraumás stressz zavarban szenvedő veteránokat vizsgálva arra a
következtetésre jutott, hogy a bűntudat feloldásához a szimpla általános feloldozás helyett minden
egyes férfi önvádjának okait részletesen fel kell tárni. Egy fiatal tiszt például, aki életben maradt,
amikor a terepjárójuk aknára hajtott, felrobbant, és több katona meghalt, önmagát vádolta, amiért ő
életben maradt, míg társai meghaltak. Úgy érezte, neki kellett volna vezetnie a terepjárót. Önvádja
első pillantásra alaptalannak tűnt. Ám a katasztrófához vezető körülmények körültekintő
feltárásakor kiderült, hogy a tiszt hajlamos volt kerülni a felelősségvállalást, és nem tett meg
mindent emberei védelmében.
Amikor egy tapasztalatlan felettese azt a parancsot adta, hogy terepjáróval menjenek, Ö nem
ellenkezett, bár tudta, hogy ez rossz döntés. Nem tett semmit, és ezzel mind önmagát, mind az
embereit veszélybe sodorta. Ebben a metaforikus értelemben önmagát hibáztatta azért, mert nem ő
ült „a vezetőülésen".^70
Hasonló problémák kerülnek félszínre a megerőszakolt nők kezelése során, akik gyakran keserű
szemrehányásokat tesznek saját maguknak, mert veszélybe sodorták magukat, vagy mert
védekezésük sikertelen volt. Ezek szóról szóra az elkövető érvei is, amelyekkel az áldozatot
hibáztatja, vagy megindokolja a nemi erőszakot. A túlélő mindaddig képtelen igazságosan megítélni
viselkedését, amíg világosan meg nem érti, hogy az ő cselekedetei semmilyen módon nem
menthetik fel az elkövetőt a bűncselekmény felelőssége alól.
A mindennapi életben az emberek jó része olykor szükségtelenül vállal kockázatot. A nők gyakran
vagy naivitásból kockáztatnak, nem mérve fel a veszélyt; vagy lázadásból, nem törődve a
veszéllyel. A legtöbb nő valójában nem ismeri fel a férfiak feléje irányuló ellenségességét, és a két
nem kapcsolatát a valósnál jóindulatúbbnak látja. Hasonlóképpen a nők szeretnek abban a hitben
élni, hogy a valósnál nagyobb szabadsággal és státussal bírnak. A nemi erőszak veszélye azonban
különösen fenyeget egy nőt, ha úgy viselkedik, mintha szabad lenne - vagyis nem tartja be az
öltözködésre, testi szabadságra és társas kezdeményezésre vonatkozó hagyományos korlátozásokat.
Azokat a nőket, akik úgy viselkednek, mintha szabadok lennének, gyakran „szabadosnak" is
nevezik, ami nemcsak „kötöttségek nélkülit" jelent, hanem szexuálisan provokatívat is.
Veszélyhelyzetben a legtöbb nőnek csekély tapasztalata van a hatékony védekezés mozgósításában.
A hagyományos nemi szocializáció gyakorlatilag garantálja, hogy a nőket készületlenül érje a
veszély, a támadás meglepje őket, és ne legyenek megfelelő eszközeik az önvédelemre.^71 Amikor a
nők később újra átgondolják a nemi erőszak eseményeit, sokan számolnak be arról, hogy nem
blacktrush
(BlackTrush)
#1