mértéket, vagy ha számára tiltott társadalmi elérhetőségű nőt támadott meg; aminek leghírhedtebb
példája a fehér nőt megtámadó fekete férfi. Minél közelebbi a kapcsolat, annál tágabb a szexre való
kényszerítés engedélyezett skálája. így előfordulhat, hogy a kikényszerített szexuális aktust nemi
erőszaknak ismerik el, ha idegen követi el, ám ugyanazt a cselekedetet egy ismerős esetében
sokszor nem tartják erőszaknak. Minthogy a valóságban a nemi erőszakot leggyakrabban ismerősök
vagy hozzátartozók követik el, a legtöbb nemi erőszakot a törvény nem ismeri el. Sok állam állandó
és abszolút előjogot biztosít a házasságon belüli szexuális hozzáférésre, és az erőszak bármilyen
foka törvényesen megengedett.1^2
Az igazság és a kárpótlás kivívása sokszor további traumákkal jár, mivel a jogrendszer gyakran
nyílt ellenségességgel kezeli a nemi erőszak áldozatait A felek szembenállásán alapuló jogrendszer
elkerülhetetlenül ellenséges környezetet teremt - oly módon szerveződik, mint egy csatatér, ahol a
fizikai erőt az erőszakos érvelés és a lélektani hadviselés stratégiái váltják fel. Az effajta harcra a
nők általában valamelyest felkészültebbek, mint fizikai harcra. Ám a jog nőkkel szembeni
szisztematikus elfogultsága és intézményes diszkriminációja miatt még a jót felkészült nők is
hátrányba kerülnek. A jogrendszer alapvetően úgy van kialakítva, hogy a férfiakat védje az állam
hatalmi fölényével szemben, de a nőket és gyerekeket ne védje a férfiak hatalmi fölényével
szemben. így míg a vádlott jogait erős garanciák biztosítják, az áldozat jogait semmiféle garancia
nem biztosítja. Ha az ember szántszándékkal olyan környezetet akarna kialakítani, amely a
poszttraumás tüneteket biztosan kiprovokálja, nem tudna jobbat kitalálni, mint egy bírósági
tárgyalás. A jogrendszer revén igazságot kereső nők tapasztalataikat gyakran újabb nemi
erőszakhoz hasonlítják.^13
Nem meglepő, hogy a legtöbb megerőszakolt nő úgy tekint az igazságszolgáltatás társadalmi
mechanizmusaira, mint amelyek számára zárva vannak, és úgy dönt, hogy nem tesz feljelentést
vagy panaszt. A nemi erőszakot vizsgáló kutatások ismételten dokumentálják ezt a tényt.
Tíz nemi erőszakból kevesebb mint egy esetben lesz rendőrségi feljelentés Az összes nemi erőszak
mindössze egy százaléka végződik az elkövető letartóztatásával és elitélésével.^84 így a nőket érő
leggyakoribb trauma továbbra is a magánélet szférájába szorul anélkül, hogy a közösség formálisan
elismerné azt vagy kártalanítaná az áldozatokat. A nemi erőszak áldozatainak nincs emlékműve.
Ezért gyógyulása során minden egyes túlélőnek magának kell módot találnia, hogy helyreállíthassa
a tágabb közösséghez tartozásának érzését. Nem tudjuk, hány nőnek sikerül e feladatot teljesítenie,
azt azonban tudjuk, hogy a legsikeresebben azok épülnek fel, akik képesek tapasztalataikban egyéni
tragédiájukon túlmutató jelentést találni. Leggyakrabban ezt a jelentést abban találják meg, hogy
másokhoz csatlakoznak a társadalmi változásokért folytatott küzdelemben. Burgess és Holmstrom
nemierö-szak-túlélöket követő kutatása során arra az eredményre jutottak, hogy azok a nők épültek
fel a legjobban, akik aktívan bekapcsolódtak a nők elleni erőszak elleni mozgalomba: önkéntes
segítők lettek nemi erőszak krízisközpontokban, áldozatvédelmi képviseletet biztosítottak bírósági
tárgyalásokon és törvénymódosításokért lobbiztak. Az egyik nő például külföldre utazott, hogy
tudatébresztő előadásokat tartson a nemi erőszakról, és megszervezzen egy nemierőszak-
krízisközpontoL^85 Azzal, hogy ezek a nők visszautasítják a rejtőzködést és az elhallgattatást,
hangsúlyozzák, hogy a nemi erőszak társadalmi probléma, és társadalmi változásokat követelnek,
saját élő emlékművüket teremtik meg. Susan Estrich nemierőszak túlélő jogászprofesszor így vall
erről:
Amikor a nemi erőszakról írok, az életemről írok. Azt hiszem, egyetlen nőt sem ismerek, aki ne
élne együtt azzal a félelemmel, hogy megerőszakolhatják. Néhányan - sőt, jó néhányan - együtt
élünk a saját történetünkkel is. [...] Néha, mondjuk éjjel kettőkor, amikor egy férfihang a telefonban
azt mondja, hogy a tanítványom, és megfenyeget, hogy egyszer úgyis megerőszakol -úgy érzem, túl
sokat beszélek. De a legtöbbször azért nem ilyen rossz. Amikor valamelyik tanítványomat
blacktrush
(BlackTrush)
#1