Ha az elkövető megszerzi az áldozat teste feletti állandó kontrollt, személye az áldozat számára
lassanként nemcsak a félelem és a megaláztatás, hanem egyben a vigasz forrásává is válik. Egy elég
hosszú ideje nélkülöző ember szemében az étel, a fürdés, egy kedves szó vagy bármiféle hétköznapi
kényelem ellenállhatatlan vonzerővel bírhat. Az elkövető még tovább gyengítheti az áldozatot
azzal, hogy addiktív drogokat vagy alkoholt kínál fel neki. A kiismerhetetlen szeszélyek alapján
felkínált apró kedvezmények még a szüntelen nélkülözésnél és rettegésnél is jóval hatékonyabban
aláássák az áldozat lelki ellenállását. Patrícia Hearst'. akit egy terrorista sejt ejtett túszul, leírja, hogy
engedelmességét börtönkörülményeinek apróbb javításaival jutalmazták: „Amikor igazat adtam
nekik, egyre gyakrabban engedtek ki a kamrából, ahová bezártak. Néha megengedték, hogy velük
egyek, és egyszer-egyszer késő éjszakáig közöttük ülhettem bekötött szemmel, amíg
megbeszéléseiket tartották vagy tanultak. Amikor éjszakára bezártak a kamrába, megengedték,
hogy levegyem a szememről a kötést, ami maga volt a mennyország."^10
Azok a politikai foglyok, akik tudatában vannak a kényszerítő kontroll különféle technikáinak,
különös figyelmet fordítanak autonómiaérzésük fenntartására. Az ellenállás egyik módja a
fogvatartók apró követeléseinek megtagadása, illetve a felajánlott jutalmak visszautasítása. Az
éhségsztrájk ezen ellenállás végső kifejeződése. Mivel a fogoly önszántából veti alá magát olyan
nélkülözésnek, amely nagyobb, mint amit a fog rátart ója rótt ki rá, megerősíti integritásérzését és
önkontrollját. Joel Dimsdale pszichológus egy náci koncentrációs táborban fogva tartott nőről ír, aki
Jom Kippur-kor** böjtölt, hogy bebizonyítsa, fogvatartói nem győzték le." Natan Saranszkij volt
politikai fogoly így írja le az aktív ellenállás lélektani hatását: „Amint bejelentettem, hogy
éhségsztrájkba kezdek, egyszerre megszabadultam a kétségbeesés és a tehetetlenség érzésétől és a
megaláztatástól, hogy el kell viselnem a KGB zsarnokságát. [...] A keserűséget és dühös elszánást,
amely az ezt megelőző kilenc hónap során egyre nőtt.
- Patrícia Hearst a hires üzletember, Randolph Hearst lánya, akit 1974-ben a Symbionése
Liberation Army (SLA) nevű szélsőséges terrorista csoport rabolt el. Többhónapos fogság után,
melynek során megverték, megerőszakolták és ideológiai agymosásnak vetették ala.
kényszerítették, hogy nyilvánosan megtagadja apját, és részt vegyen egy San Franciscoi
bankrablásban. 1975-ben Hearst-öt elfogták és elitélték. Az ítélethozatal során a bírák sem Hearst
elrablásának, sem fogságának tényét nem vették Figyelembe. Hétéves börtönbüntetését két év után
Jimmy Carier enyhítette, majd 2001 - ben a leköszönő Clinton elnök teljes felmentésben részesítette.
Jom Kippur: a zsidó vallásban az engesztelés és a bűnbánat ünnepe, amelyet 25 órás böjt
kísér.bennem, most valami furcsa megkönnyebbülés váltotta fel, hogy önmagamat és világomat
végre aktívan meg tudom védeni tőlük."**^12
A részleges megerősítés használata, amellyel az elkövető magához láncolja áldozatát, a bántalmazó
partnerkapcsolatokban válik a legkifínomul-tabbá. Mivel a menekülést nem gátolják fizikai
akadályok, egy-egy erö-szakJdtörés után az áldozat szökéssel próbálkozhat. Ilyenkor az elkövető
legtöbbször nem erőszakkai való fenyegetéssel veszi rá a visszatérésre. Épp ellenkezőleg:
bocsánatkéréssel, szerelme kifejezésével, fogadkozással, hogy megjavul, és hűségre és
együttérzésre való hivatkozással. Miközben a bántalmazó mindent megtesz, hogy megnyerje
áldozatát, egy rövid ideig úgy tűnhet, mintha a kapcsolat hatalmi egyensúlya megfordult volna. A
bántalmazó birtoklási vágyának erőssége változatlan marad, minősége viszont drámaian átalakul:
váltig állítja, hogy birtokló magatartása kizárólag azt bizonyítja, milyen kétségbeesetten szereti a
nőt, és mennyire szüksége van rá. Ebben akár ő maga is hihet. Ezenkívül gyakran állítja, hogy sorsa
a nő kezében van, és hogy a nő igenis képes véget vetni az erőszaknak azzal, hogy még jobban
próbálja szerelmét bizonyítani. Mint Lenore Walker megállapítja, a „békülési" fázis döntő
fontosságú a bántalmazott nő lelki ellenállásának megtörésében.^13 Egy nő, aki végül kilépett a
bántalmazó kapcsolatból, leírja, hogyan kötötte a részleges megerősítés bántalmazójához:
„Tulajdonképpen tényleg ciklikus volt [...], és az volt a legfurcsább, hogy a jó időszakokban alig
emlékeztem a sok rosszra. Majdnem olyan volt, mintha két külön életet éltem volna."^14