A teljes uralom eléréséhez azonban rendszerint további módszerekre is szükség van. Mindaddig,
amíg az áldozat bármilyen más emberi kapcsolatot is fenntart, az elkövető hatalma korlátozott. Ez
az oka annak, hogy az elkövetők mindenütt próbálják áldozataikat bármely más információforrástól,
anyagi segítségtől és érzelmi támogatástól elszigetelni. A politikai foglyok történetei tele vannak
beszámolókkal, hogy fogvatartóik hogyan próbálták megakadályozni a külvilággal való
kommunikációjukat, és hogyan próbálták meggyőzni őket, hogy legközelebbi szövetségeseik már
elfelejtették vagy elárulták Őket. A családon belüli erőszakról szóló beszámolókban számtalanszor
hallhatunk a féltékeny megfigyelésről, így a zaklató követésről (stalking), kihallgatásról, levelek és
telefonhívások figyeléséről, ami lassan oda vezet, hogy a bántalmazott nő saját otthonában kerül
magánzárkába. Amellett, hogy állandóan hűtlenséggel vádolja áldozatát, a bántalmazó azt is
megköveteli, hogy a nő azzal bizonyítsa hűségét, hogy otthagyja munkáját, ezzel feladva független
jövedelemforrását, továbbá feladja barátságait, sőt még családi kapcsolatait is.
A kötődések lerombolása nem csupán az áldozat elszigetelését követeli meg; a másokhoz való
tartozásának belső képeit is meg kell semmisíteni. E cél érdekében az elkövető gyakran odáig is
elmegy, hogy megfosztja az áldozatot mindenféle számára szimbolikus jelentőséggel bíró
személyes tárgyától. Egy bántalmazott nő elmesélte, miként követelte volt barátja, hogy rituálisan
feláldozza régebbi kapcsolataira emlékeztető tárgyait: „Nem ütött meg, de nagyon begurult Én
persze azt hittem, azért, mert szerelmes és féltékeny. Csak később jöttem rá, hogy az egésznek
semmi köze sem volt a szerelemhez. Ez teljesen más volt Részletesen kikérdezett, hogy
megismerkedésünk előtt kikkel jártam, aztán ki kellett hoznom a házból egy csomó levelet meg
fényképet, és végig mellettem állt, amíg én a csatornába dobáltam őket, egyiket a másik után.
Mindet össze kellett tépnem és be kellett dobnom a csatornába."^15
Ez a nő a kapcsolat elején még képes volt elhitetni magával, hogy csak apró, jelképes
engedményeket tesz. A bántalmazott nők beszámolóiban számtalan ilyen áldozatról hallhatunk,
amelyeket a nők vonakodva tesznek meg, és amelyek lassan, szinte észrevétlenül eltépnek minden
szálat, ami másokhoz köti őket Utólag sok nő mondja magáról, hogy olyan volt, mint aki vakon
belesétál egy csapdába. A kényszerprostituált és pornófilmsztár Linda Lovelace beszámol róla,
hogyan ejtette őt fokozatosan csapdába egykori futtatója. A férfi először arra vette rá, hogy szakítsa
meg kapcsolatát a szüleivel: „Belementem. Most, ahogy beszélek erről, már tisztán látom, hogy túl
sok mindenbe belementem akkoriban. [...] Senki sem kényszerített. Akkor még nem. Minden olyan
finoman és lassan történt, lépésről lépésre. [...] Apró dolgokkal kezdődött, és csak sokkal később
láttam meg az egészben a rendszert."^16
A lelkiismereti foglyok, akik meglehetősen tisztában vannak a kontroll és az ellenállás
módszereivel, általában megértik, hogy az elszigetelődést mindenáron el kell kerülniük, és ezért a
legapróbb engedmények sem jöhetnek szóba, ha a külvilággal való kapcsolatuk forog kockán. A
fogva-tartók éppolyan kitartóan próbálják e foglyok emberi kapcsolatait elpusztítani, ahogyan ők
próbálják a kommunikációt fenntartani a külvilággal. Ezek a foglyok sokszor szándékosan
gyakorolják szeretteik képének felidézését, hogy megőrizzék magukban a világhoz való tartozás
érzését Azért is harcolnak, hogy megőrizzék a hűséget jelképező személyes tárgyaikat Olykor
életüket kockázatják egy jegygyűrű, egy levél, egy fénykép vagy az emberi kötődést szimbolizáló
egyéb apró tárgy miatt. Az effajta kockázatvállalásnak, amely a külső szemlélőnek hősies vagy
éppen
értelmetlen gesztusnak tűnhet, a foglyok számára nagyon is gyakorlati okai vannak. A tartósan
elszigetelt foglyoknak mindenképpen szükségük van „átmeneti tárgyakra", hogy megőrizzék az
emberekhez való kötődés érzését. Teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a kötődés e
szimbólumainak elvesztése önmaguk elvesztését jelenti.
Ahogy az áldozat elszigetelődik, egyre inkább függeni kezd az elkövetőtől, méghozzá nemcsak a
túlélés és az alapvető testi szükségletek kielégítése, hanem az információ és az érzelmi szükségletek
blacktrush
(BlackTrush)
#1