szempontjából is. Minél jobban meg van félemlítve, annál nagyobb a kísértés, hogy a számára
engedélyezett egyetlen létező kapcsolatba kapaszkodjon - ez pedig az elkövetővel való kapcsolat.
Minden egyéb emberi kötelék híján a fogoly előbb-utóbb fogvatartójában próbál emberi vonásokat
találni. Minden más nézőponttól megfosztva lassan elkerülhetetlenül eljut oda, amikor már az
elkövető szemével kezdi látni a világot. Hearst visszaidézi, hogyan próbált beszélgetésbe elegyedni
fogvatartóival, hátha ravaszságával legyőzheti őket, ám ő volt az, akit legyőztek:
Idővel, bár ennek egyáltalán nem voltam tudatában, teljesen, vagyis majdnem teljesen kiforgattak
önmagamból. Két hosszú hónapon át tartottak fogva mint egy hadifoglyot, bekötött szemmel abban
a kamrában, és bombáztak folyamatosan az SLA hivatalos ideológiájával az életről, a politikáról, a
gazdaságról, a társadalmi állapotokról meg a világban zajló eseményekről. Amikor végre
kiengedtek a kamrából, először azt hittem, csak utánozom őket, és papagájként ismételgetem
kliséiket és politikai jelszavaikat anélkül, hogy én magam hinnék bennük. Aztán [...] valami tompa
sokk kezdett erőt venni rajtara. Hogy megőrizzem ép elmémet és lelki egyensúlyomat, miközben
napról napra életben kellett maradnom e számomra gyökeresen új környezetben, fokozatosan
megtanultam, hogy gondolkodás nélkül cselekedjek, mint a jó katona, aki azt csinálja, amit
parancsolnak, és félreteszi a kételyeit. [...] Az ő valóságuk különbözött attól, amit korábban
ismertem, és ekkorra már az ő valóságuk lett az én valóságom.^17
A lelkiismereti foglyok világosan átlátják a veszélyt, amelyet a fogvatartóikkal folytatott hétköznapi
emberi kapcsolat jelent. Minden fogoly közül ez a csoport a legellenállóbb a fogság lassú, romboló
lélektani hatásaival szemben. Ezek az emberek a veszély teljes tudatában választották életútjukat,
világosan meghatározott elveik vannak, és erősen hisznek szövetségeseikben. Ennek ellenére még
ez a nagymértékben tudatos, erősen
motivált csoport is felismeri, hogy őket is fenyegeti a fogvatartók iránt kialakuló érzelmi függőség
veszélye. E függőség ellen úgy védekeznek, hogy még a legfelszinesebb társas kapcsolatokat sem
hajlandók kialakítani ellenfeleikkel. Saranszkij így vall a fogvatartói iránt érzett lelki kötődésről:
„Egyre inkább megláttam azokat az emberi vonásokat, amelyek közösek voltak bennem és e KGB-s
férfiakban. Ez persze elég természetes dolog, de rám nézve mindenképpen komoly veszélyt jelentett
Az az egyre erősödő érzés, hogy igenis vannak közös emberi tulajdonságaink, könnyen megadásom
első lépése lehetett volna. Ha vallatóim képezték volna az egyetlen kapcsolatomat a külvilág felé,
előbb-utóbb biztosan függeni kezdtem volna tőlük, és tudatosan keresni kezdtem volna azokat a
területeket, ahol egyetértek velük."^18
Még a lelkiismereti foglyoknak is minden erejüket össze kell szedniük, ha el akarják kerülni a
fogvatartók iránti érzelmi függőséget, így hát nem csoda, hogy akik mögött nem áll ilyen kivételes
felkészültség, politikai tudatosság és erkölcsi támogatás, azok rendszerint valamilyen mértékben
függővé válnak. A túsz és a fogvatartó közötti kötődés inkább szabálynak, mint kivételnek
tekinthető. A hosszas bezártság a halálfélelemmel és a külvilágtól való elszigeteltséggel együtt jó
eséllyel alakít ki azonosulásos kötődést a fogvatartó és az áldozat között. Számos példát láthattunk
már arra, hogy a túszok szabadon bocsátásuk után kiálltak fogvatartóik ügye mellett, meglátogatták
őket a börtönben, és pénzt gyűjtöttek nekik ügyvédre.^19
Bár a bántalmazott nő és bántalmazója között kialakuló érzelmi kapcsolat sokban hasonlít a túsz-
fogvatartó kapcsolathoz, e kapcsolatnak mégis van néhány egészen egyedi vonása, amely az áldozat
és az elkövető közötti különleges kötődésből fakad.^20 A túszt meglepetésszerűen ejtik foglyul.
Kezdetben vagy semmit nem tud fogvatartójáról, vagy ellenségként tekint rá. A bezártság és a
kényszer hatására a túsz fokozatosan elveszíti korábbi hiedelemrendszerét: empátiát kezd érezni
fogvatartója iránt, és annak nézőpontjából kezdi látni a világot. Ezzel ellentétben a bántalmazó
kapcsolatokban az áldozat fokozatosan, az udvarlás során válik fogollyá. Hasonló jelenség
figyelhető meg egyes vallási csoportok toborzó technikájában, a „szeretetbombázás" során is.^21
blacktrush
(BlackTrush)
#1