Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

nőknél gyakran diagnosztizált súlyos személyiségzavarok általában figyelmen kívül hagyják az
áldozattá válás hatásait. E könyv első része a traumatikus eseményekhez való emberi
alkalmazkodás spektrumát mutatja be, és új diagnosztikus elnevezést vezet be a hosszantartó,
ismételt bántalmazás túlélőinél tapasztalható pszichológiai zavar leírására.
Mivel a traumás tüneteknek számos alapvető ismérve közös, a gyógyulási folyamat is közös utat
követ. A gyógyulás alapvető szakaszai a biztonság megteremtése, a trauma történetének
rekonstrukciója, valamint a túlélők és a közösségük közötti kapcsolat helyreállítása. A könyv
második része a gyógyulás folyamatát tekinti át, és új fogalmi keretet kínál a traumatizált
emberekkel folytatott pszichoterápiához. Mind a traumás zavarok jellegzetességeit, mind a kezelés
alapelveit a túlélők személyes vallomásai és a tágabb szakirodalomból idézett példák illusztrálják.
A könyv forrásai között megtalálhatók incesztustúlélőkkel folytatóit saját korábbi kutatásaim,
valamint egy újabb tanulmányom, amely azt vizsgálja, milyen szerepet játszik a gyerekkori trauma
a borderline személyiségzavar néven ismert állapot kialakulásában. A könyv klinikai forrásai egy
feminista mentálhigiénés klinikán folytatott húszévnyi gyakorlatom, valamint egy egyetemi
gyakorlókórházban töltött tízévnyi tanárt, illetve szupervízori tevékenységem.
E könyv magját a traumatúlélők vallomásai alkotják. Személyes adataik védelme érdekében két
kivételtől eltekintve összes információforrásomat álnéven szerepeltetem. Megneveztem egyrészt
azokat a terapeutákat és klinikusokat, akik interjúkban beszéltek a munkájukról, másrészt azokat a
túlélőket, akik már bemutatkoztak a tágabb nyilvánosság előtt. A könyvben szereplő rövid
esetleírások fiktívek - mindegyikük több esetet ölel fel, ezért nem egyetlen személy, hanem több
különböző páciens élményein alapulnak.
A traumatúlélők kihívás elé állítanak bennünket, hogy újra összeillesszük a töredékeket,
rekonstruáljuk történetüket, és jelenbeli tüneteiket a múlt eseményeinek fényében értelmezzük. A
trauma klinikai és társadalmi aspektusait oly módon próbáltam integrálni, hogy se az egyéni
tapasztalatok összetettségét, se a társadalompolitikai kontextust ne kelljen feláldoznom.
Megkíséreltem egységesíteni egy látszólag széttartó tudáskészletet, és olyan fogalmakat kialakítani,
amelyek egyaránt alkalmasak a családi és a szexuális élet tapasztalatainak - a nők hagyományos
szférájának -, valamint a háború és a politikai élet tapasztalatainak - a férfiak hagyományos
szférájának - leírására.
Könyvem olyan időkben jelenik meg, amikor a nőmozgalom lehetővé tette a szexuális és családi
élet mindennapi atrocitásainak nyilvános tárgyalását, és amikor az emberi jogi mozgalom lehetővé
tette a politikai élet ugyancsak mindennapi atrocitásainak nyilvános tárgyalását. Számítok rá, hogy
könyvem számos vitát kavar majd - először is, mert feminista perspektívából íródott; másodszor,
mert megkérdőjelezi a bevett diagnosztikai fogalmakat; harmadszor pedig - s talán főként ezért -,
mert rettenetes dolgokról beszél. Olyan dolgokról, amelyekről senki sem akar igazán hallani.
Elképzeléseimet olyan nyelven próbáltam megfogalmazni, amely megőrzi a kötődéseket, amely
egyszerre hü szakmám szenvtelen, tényszerűségre törekvő hagyományaihoz, és azoknak az
embereknek a szenvedélyes követeléséhez, akik ellen erőszakot követtek el, és akiknek
megrázkódtatást okoztak. Olyan nyelvet próbáltam keresni, amely ellenáll a „duplagondol"
parancsának, és mindannyiunkat valamelyest közelebb juttat ahhoz, hogy szembenézzünk a
kimondhatatlannal.
Elfelejtett történelem
19 oldal