mind a bántalmazást, mind megküzdési stratégiáit kizárja mindennapi tudatából. Fraser leírja,
hogyan született meg alterszemélyisége, amikor apja orálisan megerőszakolta:
öklendezem. Fuldoklók. Segítsen már valaki! Összeszorítom a szemem, hogy semmit se lássak.
Apu úgy húzza magára a testemet, ahogy anyu a lyukas zoknikat szokta a stoppolófára. Mocskos
mocskos ezt még egyszer meg ne lássam szégyen szégyen mocskos apu nem fog szeretni szeretni
piszkos mocskos szeretem gyűlölöm rettegés ezt még egyszer meg ne lássam piszkos piszkos
szeretet gyűlölet bűn szégyen rettegés rettegés rettegés rettegés rettegés rettegés ...
Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor tehetetlenségem olyan feneketlen, hogy annál bármi jobb.
Egyszerűen lecsavarom a fejemet a testemről, mint egy beföttesüveg tetejét. Ettől fogva két énem
volt: a gyerek, aki tudja az igazságot, és akinek bűnös testét apu megszállta, és a gyerek, aki nem
meri tudni többé, akinek ártatlan feje anyu hullámhosszára van beállítva."
A kettős én.
Nem minden bántalmazott gyerek képes a valóságot disszociációval megváltoztatni, és még akik
igen, azok sem hagyatkozhatnak rá állandóan. Amikor a bántalmazás valóságát már lehetetlen
figyelmen kívül hagyni, a gyereknek olyan jelentésrendszert kell kialakítania, amely magyarázattal
szolgál rá. A gyerek elkerülhetetlenül arra a következtetésre jut, hogy az ok saját veleszületett
rosszasága. Ezt a magyarázatot elég hamar megtalálja, és makacsul ki is tart mellette, minthogy ez
lehetővé teszi, hogy megőrizze értelem-, remény- és hatalomérzetét. Ha ö a rossz, akkor a szülei
jók. Ha ő a rossz, akkor megpróbálhat jó lenni. Ha valamiképp maga okozta végzetét, akkor meg is
tudja változtatni azt. Ha szülei miatta bánnak vele ilyen kegyetlenül, akkor ha nagyon igyekszik,
egy nap majd elnyerheti megbocsátásukat, és végre megkaphatja tőlük a kétségbeesve keresett
védelmet és gondoskodást.
Az önvád tökételes összhangban áll a korai gyermekkor normál gondolkodásmódjával, amelyben
minden esemény viszonyítási alapja az én. Összhangban áll a traumatizált emberek
gondolkodásmódjával, bármilyen életkorúak legyenek is, akik saját viselkedésükben keresik a hibát,
miközben értelmezni próbálják a velük történteket. A krónikus bántalmazás körülményei között
azonban sem az idő, sem a tapasztalat nem szorítja háttérbe ezt az önvádra való hajlamot, hanem
még folyamatosan meg is erősíti. A bántalmazott gyerek belső rosszaságérzetét közvetlenül
megerősítheti a szülői bűnbakképzés is. A túlélők gyakran számolnak Be arról, hogy szüleik
nemcsak az általuk elkövetett agresszió és szexuális vissza élések miatt hibáztatták őket, hanem sok
más családi szerencsétlenség miatt is. A családi legendák között lehetnek történetek arról, hogy a
gyerek már a világrajöttével mennyi bajt okozott, vagy hogy úgyis szégyent fog hozni az egész
családra. Egy túlélő így emlékszik vissza e ráosztott bűnbak szerepre: ,Anyám után kaptam a
nevemet. Azért kellett férjhez mennie, mert terhes lett velem. Kétéves voltam, amikor elhagyott.
Apám szülei neveltek fel. Anyámról sosem láttam egyetlen fényképet sem, de mindenkitől azt
hallottam, hogy pont úgy nézek ki, mint ő, és hogy belőlem is biztos ugyanolyan kurva meg ringyó
lesz. Amikor apám elkezdett megerőszakolni, ezt mondta: »Már régóta erre vársz, nem igaz? Hát
most megkapod!«"^16
A düh és a gyilkos bosszúfantáziák teljesen normális válaszok a bántalmazó bánásmódra. A
bántalmazott felnőttekhez hasonlóan a bántalmazott gyerekek is gyakran telve vannak dühvel, és
néha agresszívek. Gyakran nem rendelkeznek a konfliktusmegoldás verbális és társas eszközeivel,
és a problémákhoz eleve úgy közelítenek, hogy rosszindulatú támadásra számítanak.^17 A
bántalmazott gyereknek várhatóan nehézségei lesznek a düh szabályozása terén, ami még tovább
erősíti belső rosszaságának tudatit Minden újabb eröszakélmény csak azt bizonyítja számára, hogy
öt tényleg nem lehet szeretni, önvádját tovább mélyíti, ha - amint gyakran meg is történik - dühét a
számára veszélyes kiváltó forrásról másokra helyezi át, és igazságtalanul olyanokon tölti ki, akik
nem adtak rá okot.