Judith Lewis Herman - Trauma és gyogyulas

(BlackTrush) #1

emberek elismerése csak megerősíti azt a meggyőződését, hogy öt senki sem ismeri igazán, és ha
fény derülne titkára és valódi énjére, az emberek kiközösítenék és megszólnák.
Amennyiben a bántalmazott gyerek mégis képes valamilyen pozitív identitást megőrizni, abban
gyakran megtalálható a szélsőséges önfeláldozás. A bántalmazott gyerekek áldozattá válásukat néha
az isteni szándék vallásos keretében értelmezik. Értékességük tudatát úgy őrzik meg, hogy a
mártíromságra kiválasztott szent identitását veszik fel. Az incesztustúl-élö Eleanore Hill e sztereotip
„áldozati szűz" szerepről ír, amely identitást és kiválasztottságérzést nyújtott számára: „A családi
mitológiában nekem jutott »a Szép és az Együttérző« szerepe, akinek össze kell tartania [apámat].
Primitív törzsekben fiatal szüzeket áldoznak a haragos férfiisteneknek. A családok ugyanezt
teszik."^22
Ezek az egymásnak ellentmondó identitások, a lealacsonyított és a felmagasztosult én, nem
integrálhatók, A bántalmazott gyerek nem képes a szélsőségektől mentes jellemet és az elfogadható
hibákat integráló egységes énkép kialakítására. A bántalmazó környezetben a szélsőségektől való
mentesség és a tolerancia ismeretlen fogalmak. Az áldozat énrepre-zentációi ehelyett inkább
merevek, szélsőségesek és hasadtak maradnak. A legszélsőségesebb esetekben ezek az elkülönült
én-reprezentációk válnak a disszociált alterszemélyiségek alapjává.
Az integráció hasonló hibái jelennek meg a gyerek másokról kialakított belső reprezentációiban.
Miközben a gyerek kétségbeesetten próbálja fenntartani szüleibe vetett hitét, legalább egyik
szülőjéről erősen idealizált képet alakit ki magában. Néha a nem bántalmazó szülő iránti kötődését
próbálja megőrizni. A szülői védelem hiányára saját értéktelenségében talál mentséget, illetve
magyarázatot Gyakoribb azonban, hogy a gyerek a bántalmazó szülőt isteníti, is minden dühét a
nem bántalmazó szülő ellen fordítja. Úgy adódhat, hogy valójában a bántalmazó szülő iráni erez
erösebb kötődést, aki perverz módon érdeklődik iránta, mintsem a nem bántalmazó iránt, akit
közönyösnek észlel. Ezt az idealizálást a bántalmazó is elősegítheti azzal, hogy a gyerek áldozatot
és a többi családtagot dogmatikusan átitatja saját paranoid vagy grandiózus hiedelemrendszerével.
Hill így ír bántalmazó apja egekig felmagasztalt képéről, amelyben az egész tágabb család hitt:
„Korunk hőse, a mi zsenink. A Tehetséges, az Intelligens, a Karizmatikus. Mindenki imádattal veszi
körül. Senki sem mer ellentmondani neki. Ez volt a törvény, amit már születésekor lefektettek.
Semmi sem változtathatja meg. Bármit is tesz, kiválasztottként uralkodik. 0 a kedvenc."^23
A szülök ilyen felmagasztosult képe azonban nem tartható fenn megbízható módon. Túl sok benne
a tudatosan mellőzött információ. A bántalmazó vagy elhanyagoló szülőkről szerzett valós
tapasztalatok nem integrálhatók ezekkel az idealizált töredékekkel. így a gyerek áldozat elsődleges
gondozóiról kialakított belső reprezentációt, akárcsak ön-reprezentációi, ellentmondásosak és
hasadtak maradtak. A bántalmazott gyerek nem képes biztonságos, következetes gondozót
megjelenítő belső reprezentációkat kialakítani magában, ami lehetetlenné teszi az érzelmi
Önszabályozás normál készségének kifejlődését. A töredezett, idealizált képzetek, melyeket a
gyerek ki tud alakítani, nem használhatók, arra, hogy érzelmi vigaszt nyújtsanak számára. Túl
gyengék, túl kialakulatlanok ét túlzottan hajlamosak váratlanul rettegést kiváltó képekké alakulni.
Normál fejlődés során a gyerek úgy jut biztonságos autonómiaérzéshez, hogy olyan belső
reprezentációkat alakít ki, amelyek szerint gondozót megbízhatóak és számíthat rájuk, és e
reprezentációkat a nehéz helyzetekben előhívhatja. A felnőtt foglyok függetlenségérzésük
megőrzéséhez nagymértékben támaszkodnak e belsővé tett képekre. A krónikus gyerekkori
bántalmazás légkörében azonban e belső reprezentációk eleve nem alakulnak ki, mivel a
traumatikus élmények újra meg újra erőszakosan lerombolják őket. Mivel a bántalmazott gyerek
nem képes belső biztonságérzést kialakítani, más gyerekekhez képest sokkal inkább a megnyugvás
és vigasz külső forrásaira van utalva. Mivel nem képes biztos függetlenségérzés kialakítására,
továbbra is kétségbeesetten és válogatás nélkül keres valakit, akire támaszkodhat. Ennek eredménye

Free download pdf