küzdenek az integrált identitás kialakítása terén. Énjük bel-ső reprezentációi a jó és a rossz végletei
mentén hasítottak. A borderline személyiségzavar diagnózisának egyik Tó kritériuma az Instabil
énérzés.
156
Egyes elméletalkotók szerint a zavar mögött megbúvó kóros központi háttértényező az ént és a
többi embert megjelenítő belső reprezentációk „hasadása".^48
E három zavar közös vonása, hogy .eredetük valamilyen gyerekkori traumára vezethető vissza.
Ezen összefüggés bizonyítékai meglehetősen vegyesek: némelyik cáfolhatatlan tény, némelyik
jobbára csak feltételezés. Azt ma már tudományos adatok bizonyítják, hogy a súlyos gyerekkori
trauma alapvető szerepet játszik a multiplex személyiségzavar kialakulásában.^49 Frank Putnam
pszichiáter felmérésének eredményei szerint 100 e zavarban szenvedő páciensből 97 esetében volt
kimutatható súlyos gyerekkori traumát okozó előtörténet (a leggyakrabban szexuális bántalmazás,
fizikai bántalmazás vagy mindkettő). E döbbenetes esettanulmányokban a végletes szadizmus és a
szinte gyilkosságig fajuló erőszak inkább szabálynak, mint kivételnek tűnik. Mi több, a vizsgált
személyek csaknem fele konkrétan tanúja is volt valamely hozzá közel álló személy erőszakos
halálának.^50
A borderline személyiségzavarban szenvedő pácienseknél az esetek túlnyomó többségében (81
százalék) saját kutatásaim is súlyos gyerekkori traumát mutattak ki. A súlyos és hosszantartó
erőszak általában a korai években kezdődött, bár ritkán érte el a multiplex személyiségzavarban
szenvedő "paciensek által leirt szélsőségeket Minél hamarabb kezdődött és~Tirinel "súlyosabb volt
a gyerekül Leni erőszak, a későbbiekben a túlélő annál nagyobb valószínűséggel mutatta a
borderline személyiségzavar tüneteit. ""A borderline személyiségzavar tünetei, valamint a
gyerekkori traumás előtörténet közötti tényleges összefüggést mára már számos további tanulmány
is megerősítette.^52
A szomatizációs zavar és a gyerekkori trauma közötti összefüggés bizonyítékai még nem teljesek. A
szomatizációs zavart néha „Briquet-szind-rómának" is nevezik, Paul Briquet XIX. századi francia
orvos után, aki Charcot elődje volt Briquet-nek az ilyen páciensekről szóló megfigyelései telis-tele
vannak anekdotikus utalásokkal, amelyek családon belüli erőszakról, gyerekkori traumákról és nemi
erőszakról tanúskodnak. Egy tanulmányában, amelyet 87 tizenkét év alatti gyerekről készített,
Briquet megjegyzi, hogy egyharmadukkal „szüleik rendszerint rosszul bántak, folyamatos
rettegésben tartották, vagy kíméletlen eréllyel kezelték őket". A gyerekek további 10 százalékánál
Briquet a tüneteket egyéb, nem szülői bántalmazással kapcsolatos traumának tulajdonította.^93 Egy
évszázad elteltével a kutatók csak most kezdik újra tanulmányozni a szomatizációs zavar és a
gyerekkori bántalmazás közötti összefüggést. Szomatizációs zavarban szenvedő nők egyik
nemrégiben végzett vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy e nők SS százalékát gyerekkorában
szexuálisan molesztálták, általában valamelyik rokon. E tanulmány azonban csak a korai szexuális
tapasztalatokra koncentrált: a pácienseket nem kérdezték fizikai erőszakról vagy a családon belül
általánosan uralkodó erőszakos légkörről.^4 A szomatizációs zavarban szenvedők gyerekkort
előtörténetének szisztematikus vizsgálata még várat magára.
E három zavar talán a komplex poszttraumás stressz zavar különböző változataiként értelmezhető
leginkább, hiszen mindhárom jellemző voná-sai a traumatikus környezethez való alkalmazkodási
módok valamelyikéből erednek. A poszttraumás stressz zavar ismertetőjegyei között szomatizációs
zavar esetén a fízioneurózis, multiplex személyiségzavar esetén a tudat-deformálódás, borderline
személyiségzavar esetén pedig az identitás és a kapcsolatok felborulása tekinthető legfőbb
jellemzőnek. A komplex poszttraumás szindróma általános fogalma értelmezni tudja a három
zavarnak mind az egyedi jellemzőit, mind pedig a közöttük tapasztalható átfedéseket Ez a
blacktrush
(BlackTrush)
#1