168
Amikor a terapeuta nem tud megfelelni az idealizált igényeknek - ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül
bekövetkezik - a páciens nemegyszer végletes dühvel reagál- Mivel úgy érzi, élete a megmentőtől
függ, nem engedheti meg magának, hogy elnéző legyen: számára nincs helye emberi tévedésnek és
hibának. A traumatizált embert tehetetlen., elkeseredett düh önti el, ha megmentője akár csak
egyetlen pillanatra is kiesik szerepéből. Ezt illusztrálja Tiíri 0 Űrien vietnami veterán esete, aki
leírja, hogyan érzett, amikor egy bevetés során megsebesült:
Folyamatosan mardosott a bosszúvágy. Esténként néha túl sokat ittam. Emlékeztem, ahogy
meglőnek, és ápolóért üvöltök, aztán csak várok és várok és várok, aztán elveszítem az
eszméletemet, majd magamhoz térek, és csak ordítok tovább, és az ordítástól úgy tűnt, csak még
nagyobb fájdalmaim vannak, aztán a saját undorító bűzöm, az izzadság meg a rettegés, meg Bobby
Jorgcnson Ügyetlen ujjai, amikor végre elkezd velem foglalkozni. Újra meg újra csak ezen jártak a
gondolataim, minden egyes részletet külön felidézve. [...] Ahogy üvölteni akartam vele: „Te barom!
Sokkot kaptam, és meg fogok halnil" - de csak nyüszíteni meg vonyítani tudtam. Erre emlékeztem,
meg utána a kórházra és az ápolókra. A dühömre is emlékeztem, de már semmit sem éreztem
belőle. Már csak valami hidegség maradt belőle, mélyen a mellkasomban. Egy: az a fickó majdnem
megölt. Kettő: ezt nem úszhatja meg szárazon.^13
A fenti történetben az áldozat nemcsak tehetetlen, halálfélelmében érzett dühét írja le, hanem azt is,
ahogy dühét az elkövetőről a gondozóra helyezi át. Úgy érzi, az ápoló volt, aki hajszál híján
megölte, és nem az ellenséges katona. Dühét csak tovább fokozza az elszenvedett megaláztatás és
szégyen. Bár kétségbeesetten vágyik megmentője segítségére, rettenetesen szégyelli, hogy az ilyen
megalázott állapotban talál rá. Ahogy sérülései a kórházban gyógyulni kezdenek, egyre csak a
bosszún jár az esze, ám bosszújának célpontja nem az ellenség, hanem a feladatára alkalmatlannak
tartott megmentő. Sok traumatúlélő érez ilyesfajta dühöt kezelői iránt, akik segíteni próbálnak neki,
és forral magában hasonló bosszúfantáziákat. E fantáziák azt a vágyat fejezik ki, hogy a csalódást
okozó, irigyelt terapeuta ugyanazt az elviselhetetlen rettegést, tehetetlenséget és megalázottságot
élje át, amelyet az áldozatnak kellett elszenvednie.
169
Bár a traumatizált pácienst kétségbeesett szükség hajtja, hogy a terapeuta integritására és
kompetenciájára bízza magát, ezt mégsem teheti, hiszen a trauma következtében alapjaiban sérült
benne a bizalom képessége. Míg a többi terápiás kapcsolatban az első pillanattól kezdve
számíthatunk valamilyen fokú bizalomra, addig egy traumatúlélő kezelése során erre semmilyen
garancia nincs.^14 A terápiába való belépéskor a páciens kételkedik és gyanakszik. Általában azzal a
feltételezéssel kezd a terápiába, hogy a terapeuta úgysem tud, vagy úgysem akar segíteni rajta.
Amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, addig eleve feltételezi, hogy a terapeuta képtelen lenne
végighallgatni a trauma teljes, valódi történetét A háborús veteránok mindaddig nem alakítanak ki
bizalmi kapcsolatot kezelőjükkel, amíg valamilyen módon meg nem győződtek róla, hogy a
terapeuta igenis képes elviselni a háborús történet részleteit^19 A nemierőszak-túlélők, a túszok, a
politikai foglyok, a bántalmazott nők és a holokauszt-túlélők ugyanilyen bizalmatlanok a terapeuta
meghallgatási képességét illetően. Egy incesztustúlélő szavaival: „Ezek a pszichológusok mind úgy
csinálnak, mintha mindenre tudnák a választ, de az igazi szar elől meghátrálnak."
Ugyanakkor a páciens nem bízik az olyan terapeuta motivációjában sem, aki láthatóan nem hátrál
meg. Megesik, hogy a páciens az elkövető motivációi közül többet is felfedezni vél a terapeutában.
Nemegyszer gyanakszik, hogy a terapeutát a visszaélés vagy a voyeurizmus szándéka vezérli.^16
Ismétlődő és hosszantartó trauma esetén különösen nehéz lehet a páciens feltételezéseit
megváltoztatni a terapeuta perverz vagy rosszindulatú szándékairól. A krónikus traumát átélt
páciensek,-akik emiatt komplex poszttraumás szindrómában szenvednek, jellegzetesen összetett