Az emberiség történetének legnagyobb fegyveres összecsapása következtében az
európai államok nagy része örökre elvesztette azt a képességét, hogy meghatározzák
nemzetpolitikájuk alapvető kérdéseit.
Ezek közé tartozott mindenekelőtt a védelem és a más országokkal való szövetségkötés
képessége. Európa megosztottá vált a konfliktus valódi győztesei - Moszkva és Washington -
között. Csak Ausztria, Írország, Svédország, Finnország és Svájc egy kis része volt kívül az
uralmi zónájukon.
Mindkét nagyhatalomnak informális joga volt meghatározni az ellenőrzése alatt álló
területek belső rendjét.
Ennek oka az volt, hogy az érintett országok elvesztették szuverenitásukat, mint olyat.
Még Franciaországnak is, amely több évtizeden keresztül továbbra is szabadelvűséget
tanúsított, nem volt kétsége afelől, hogy egy új globális konfliktus esetén kinek az
oldalán fog harcolni.
- A NATO-t 1949-ben azért hozták létre, hogy az amerikai szövetségeseket
formálisan megfosszák attól a lehetőségtől, hogy saját maguk hozzák meg
külpolitikai döntéseiket és katonai doktrínáikat. Ebben a tekintetben a szövetség
nem különbözött a Szovjetunió befolyási övezetében létrejött Varsói Szerződéstől. - Az Egyesült Államok és a többi NATO-ország közötti kapcsolat soha nem volt a
hagyományos értelemben vett szövetség. A múlt században a klasszikus
szövetségek teljesen megszűntek létezni - a katonai képességek közötti különbség a
nukleáris szuperhatalmak és a világ minden más országa között túl nagy lett.
A relatív egyenlők közötti katonai szövetség lehetséges, ahogyan az a múlt század
közepéig is lehetséges volt, de a nukleáris fegyverek ezt lehetetlenné tették.
Európa korábbi szuverén államai olyan területi bázissá váltak, ahonnan a
nagyhatalmak békében tárgyalhatnak, háborúban pedig felléphetnek.
A NATO létrehozása és az olyan országok, mint Görögország, Törökország,
Spanyolország és Nyugat-Németország későbbi csatlakozása a szövetséghez az
amerikai dominancia azon határainak formalizálása volt, amelyekbe a Szovjetunió már
a kétoldalú kapcsolatokban beleegyezett.
A szovjet összeomlás után az amerikai uralom kiterjesztése Moszkva korábbi kelet-
európai szövetségeseire, sőt a balti köztársaságokra sem jelentett komoly kockázatot
Washington számára.
Egyébként ezért van a NATO-ban az az informális szabály, hogy nem vesz fel olyan
országokat, amelyeknek harmadik államokkal fennálló területi vitái megoldatlanok - az
USA soha nem volt hajlandó olyan területeket elfoglalni, amelyeknek a tulajdonjoga
vitatott.
A NATO hidegháború utáni bővítése megtévesztésen alapult: az USA azt ígérte
Moszkvának, hogy nem terjeszti ki a NATO-t Oroszország határaira.