De kezdetben Oroszországnak nem volt elég fizikai ereje ahhoz, hogy ellenálljon. Ez
azt jelentette, hogy az USA közvetlen katonai konfliktus veszélye nélkül is
megszállhatta a "nem igényelt" államokat.
Az USA NATO-hoz való hozzáállása hű maradt az 1945-ös győztesek filozófiájához:
nincsenek szuverén államok, csak ellenőrzött területek.
Miután Washingtonban megszületett a döntés, már csak stratégiai kérdés volt, hogy a
helyi kormányok a "helyes" döntéseket hozzák meg.
Ez annál is inkább így volt, mivel az 1990-es és 2000-es években az új országok NATO-hoz
való csatlakozását az Európai Unió bővítésével "csomagolták". Ez minden okot megadott a
helyi eliteknek arra, hogy a blokkhoz való csatlakozásra törekedjenek, amelytől
kézzelfogható anyagi előnyöket vártak.
Egyesek - a balti államok és
Lengyelország - számára a
klubtagság lehetőséget nyújtott arra
is, hogy a keleti nagy szomszédtól
való félelem erősítésével agresszív
oroszellenes politikával oldják meg a
belső problémákat.
A balti államokban az amerikai előőrs
státuszát az elitek arra is felhasználták,
hogy felvegyék a harcot a radikális nacionalisták esetleges helyi ellenállásával szemben.
A blokkhoz csatlakozott országok számára a NATO a belső stabilitás garanciájává vált. Mivel
a számukra legfontosabb döntéseket a nemzeti politikai rendszerükön kívül hozták meg, nem
volt ok a belső versengésre, és nem állt fenn a komoly destabilizáció veszélye.
Természetesen egyetlen ország sincs biztonságban a kisebb belpolitikai zavaroktól, például
a kormányváltás okozta zavaroktól - különösen, ha a hatalmon lévőt nem kedveli az USA. De
a radikális változások, amelyek általában külpolitikai kérdéseket érintenek, lehetetlenné
váltak.
Ebben az értelemben Nyugat-Európa egyre inkább Latin-Amerikára hasonlít, ahol a
lakosság életminősége nem jár drámai következményekkel az elit számára.
Ott az USA-hoz való földrajzi közelség már régóta indokolja a szinte teljes amerikai
ellenőrzést. Az egyetlen kivételt Kuba és az utóbbi évtizedekben Venezuela jelentette.
Nyugat-Európában, Oroszország közelsége miatt, ez az ellenőrzés formális jellegű, ami
elvileg kizárja a meglepetéseket.
A NATO-hoz való csatlakozás az állami szuverenitás cseréje az uralkodó elit
hatalmának korlátlan megtartására.
Ez a titka annak, hogy minden politikai rezsim csatlakozni akar a blokkhoz: ez adja
meg nekik a "halhatatlanság" lehetőségét, bármilyen belpolitikai vagy gazdasági
kudarc ellenére.