Szentpétervárt a 18. század elején Nagy Péter alapította
"ablakként Európára" és a múlt héten ugyanezt a célt szolgálta
Afrika számára.
Az eurocentrizmus természetesen még mindig mélyen beágyazódott az orosz elit
gondolkodásába és törekvéseibe.
Mindazonáltal a Szovjetunió bukását követően Oroszország hosszú ideje tartó nyugati
integrációs törekvéseinek kudarca most az Egyesült Államok és a NATO elleni
ukrajnai proxyháborúban robbant ki.
Ez történelmi változást eredményezett Moszkva politikájában, amely jelentőségét tekintve
Nagy Péter idejéhez hasonlítható, bár teljesen más irányba mutat.
A belátható jövőben Oroszország külpolitikájának univerzuma
továbbra is két nagy részre oszlik:
- az ellenségek házára, beleértve Európát, Észak-Amerikát és az angolszféra
többi részét - és a barátok házára máshol.
A kettő közötti választóvonalat az jelenti, hogy egy-egy ország hogyan viszonyul az
Oroszországgal szembeni szankciórendszerhez.
Afrika ebben a tekintetben nagyrészt e választóvonal jobb oldalán áll.
A kontinens 54 országából 49 képviseltette magát Szentpéterváron.
Igaz, közülük csak 17-en vettek részt a legfelsőbb szinten. A Nyugat ezúttal már nem volt
kíváncsi és szkeptikus megfigyelő, mint a négy évvel ezelőtti szocsi csúcstalálkozón, hanem
határozott erőfeszítéseket tett, tanácsokat adott, hízelgett vagy megfenyegette az afrikai
vezetőket, hogy ne menjenek Oroszországba és ne tárgyaljanak közvetlenül Putyin elnökkel.
Ami azt illeti, a nyugati nyomásgyakorlásnak sikerült néhány pontot szerezni (a csúcsvezetők
száma Szentpéterváron körülbelül feleannyi volt, mint Szocsiban), de nem sikerült aláásni
az eseményt.
Amit a képviselet státuszában elvesztettünk, azt az
interakció intenzitásában kompenzáltuk. Lenyűgöző és
figyelemre méltó volt, hogy Vlagyimir Putyin
személyesen mennyi időt fordított az eseményre -
amely valójában nem kettő, hanem három napig tartott.A Kremlnek a szokásos szóbeli cáfolatokon túlmenően a nyugati vádakkal szemben,
amelyek szerint Oroszország felelős az élelmiszerárak megugrása miatt, miután Moszkva
kilépett a fekete-tengeri gabonamegállapodásból (miközben kényelmesen figyelmen kívül
hagyta a Moszkvának tett ígéreteket, miszerint véget vetnek az orosz agrárexport nyugati