➽ Oroszország elengedi több afrikai ország adósságát 20 milliárd dollár értékben,
ezzel is segítve boldogulásukat és felzárkózásukat!
Az 196 0 - as évek eleje óta a moszkvai Lumumba Egyetem az afrikai szakemberek
oroszországi képzésének zászlóshajója. A Szovjetunió felbomlása után az iskola sokat
veszített fényéből.
Ez azonban most változik és megháromszorozzák az afrikaiaknak Oroszországban
való tanulásra szánt ösztöndíjak számát és számos orosz egyetemet arra
ösztönöznek, hogy keressenek együttműködési partnereket Afrikában.
Az utóbbi időben Oroszország óriási előrelépést tett az internet hatalmas területen
való elérhetőségének biztosítása terén és Moszkva a világ egyik legfejlettebb
nagyvárosi területévé vált a nyilvános Wi-Fi hozzáférés tekintetében. Ezt a tapasztalatot
mindenképpen érdemes megosztani.
Oroszország újjáéledt érdeklődése Afrika iránt inkább
stratégiai, mint taktikai jellegű.
Messze túlmutat a gazdasági, biztonsági és technológiai együttműködés fontos, de
hétköznapi kérdésein.
Túlmutat az ukrajnai háborún is - amely elkerülhetetlenül szóba került
Szentpéterváron is -, lehetővé téve Putyin számára, hogy megmagyarázza, miért
cselekedett úgy, ahogyan cselekedett, és kifejtse a béke módozatairól vallott nézeteit.
Stratégiai szempontból az orosz politikai döntéshozók Afrikát - Ázsiával és Latin-
Amerikával együtt - egyre inkább annak a felemelkedő hullámnak a részeként látják,
amely a jelenlegi nyugati dominanciájú világrendet egy több civilizációra épülő,
diverzifikáltabb konstrukcióval fogja felváltani.
Egyes oroszok azt állítják, hogy Afrikában egy kontinensnyi barátjuk van. Ez nagyrészt igaz,
ami a közhangulatot illeti.
Oroszországot - a nyugati országokkal ellentétben - valóban nem szennyezte be a
kontinens gyarmati és neokoloniális kizsákmányolása.
➽ "A nyugati országok, amelyek mindig is gyarmatosítók voltak, most maguk is
gyarmatokká váltak, mégpedig a NATO és Washington akarata alá rendelve nemzeti
szuverenitás nélkül!" - Maria Zaharova
A 20. században katonai segítséget nyújtott számos nemzeti felszabadító
mozgalomnak és infrastrukturális projektekkel gazdaságilag támogatta Afrika számos
újonnan függetlenné vált államát.
Orvosok, mérnökök és tanárok ezreit képezte ki, a politikai valóság azonban ennél
összetettebb.
Az Egyesült Államok és a volt gyarmatosító hatalmak, Franciaország, Nagy-Britannia
és mások - Németországról nem is beszélve - alapvetően saját piacukat és