Mint minden más, viszonylag nagy nemzetközi szervezet, ezek is eszközök a
legkomolyabb hatalmi képességekkel rendelkezők kezében.
Ilyen körülmények között a nemzetközi közösség többi része nehéz választás elé
kerül, ami részben még a viselkedését is diktálja.
Mivel a világrend igazságtalansága a Nyugat szemszögéből axióma, a többiek
küzdelme jogaik kiterjesztéséért a dolgok természetes rendjének kihívásává válik.
Más szóval, ha Oroszország, Kína vagy bárki más a világon nem fogadja el a
legerősebbek monopóliumát, akkor a Nyugat és az ebben a vonatkoztatási keretben
gondolkodók számára világszerte ez a nemzetközi kapcsolatok természetével való
szembeszegülést jelenti.
És akik egyelőre a domináns hatalommal rendelkeznek, természetesen igyekeznek
megvédeni a világrendet, ami a maga igazságtalanságában természetes.
● Egy alternatív rend megteremtése tehát nem csupán technikai, hanem filozófiai
feladat, amelyet sokkal nehezebb megoldani, mint a Nyugat legyőzését egy újabb
taktikai összecsapásban.
● Még ha Oroszország sikerrel is jár Ukrajnában, némileg naivitás lenne elvárni, hogy
ellenfeleink megváltoztassák világnézetüket, hiszen ez egyet jelentene azzal, hogy
életfilozófiájuk megváltoztatását követeljük.
Oroszország részvétele az intézményekben, mind a hivatalos, mind az informális
intézményekben, mindig is egy nehezen megszerzett és állandóan vitatott díj jellegét
hordozta.
A mai példa erre a második világháborúban aratott győzelem egész koncepciójának
nyugati felülvizsgálata, amely Oroszország formális státuszát alapozza meg a
világban.
❗ Maga Oroszország azonban szinte soha nem próbált meg a Nyugattól eltérő, egyedi
tapasztalatainkat és világnézetünket megtestesítő nemzetközi politikai filozófia
forrásaként és irányítójaként fellépni.
Mindössze két kivételt ismerünk:
I. Sándor kezdeményezéseit a bécsi kongresszuson, valamint Mihail Gorbacsov új politikai
gondolkodását.
A nemzetközi rend kialakításához való orosz hozzájárulás a nemzetközi biztonság és a
fegyverzetellenőrzés terén a 20. század elején tett kezdeményezéseknek is tulajdonítható.
Mindezekben az esetekben azonban Oroszországnak nem volt elég ereje ahhoz, hogy
nézeteit a világ külpolitikai és nemzetközi kapcsolatok filozófiájának részévé
tegye. Ennek eredményeként mindhárom epizód a mulatságos érdekességek közé tartozott,
amelyek ráadásul pusztán opportunista jellegűek voltak.