A tömeges bevándorlás inkább nőtt, mint csökkent. A jobboldali-populista kulturális és
intézményi aggodalmak ugyanúgy megmaradtak, mint a Brexit előtt. Ugyanakkor nem történt
semmi katasztrofális sem. A maradáspártiak, akik gazdasági összeomlást és az Európával
folytatott kereskedelem erőteljes visszaesését ígérték, tévedtek. Semmi ilyesmi nem történt.
Valójában semmi sem történt.
Mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban tehát okkal gondolhatjuk, hogy
nincs igazán koherens narratívánk.
Senki sem tudja, merre menjen tovább, vagy miben higgyen. És amint azt három
közelmúltbeli esemény is bizonyította, ez a káros helyzet máris komoly működési
zavarokat okoz politikai kultúránkban.
- Az első a Covid-19 járvány kitörése és a válaszlépések a lezárások és a
vakcinák formájában.
Hasonlítsuk össze ezt a traumatikus eseményt mondjuk az iraki háborúval!
Ma a legtöbb nyugati ember egyetért abban, hogy az iraki háború hiba volt; tragikus
volt, és szörnyű utóhatásokat okozott, de sikerült megbékélnünk vele.
Ha leülnénk egy idegenekkel teli vacsoraasztalhoz, nagyjából mindannyian tudnánk,
hogy mi a narratíva az iraki háborúval kapcsolatban - és így meg tudnánk beszélni.
A Covid-19 és a kormány erre adott válasza esetében azonban nem ez a helyzet.
Nincs elfogadott narratíva. Legyőztük a vírust a körültekintő és racionális válaszunkkal?
Vagy túlreagáltuk és pusztítást okoztunk? Nincs elfogadott válasz, így a kérdés
tovább gyűrűzik.
- A második ilyen esemény az Északi Áramlat gázvezeték tavalyi
megsemmisítése volt.
Ismét nincs hivatalos vagy széles körben elfogadott narratívánk arról, hogy mi
történt. A legtöbben elismerik, hogy ez egy hatalmas fejlesztés volt, amelynek óriási
gazdasági és geopolitikai következményei lesznek az elkövetkező években.
Mégsem áll rendelkezésünkre koherens narratíva arról, hogy miért semmisült meg a
vezeték, ki semmisítette meg, és mit jelent ez.
Ehelyett az összeesküvéses gondolkodás hatja át az egészet, és a Covid- 19 - hez
hasonlóan ez a gondolkodás elhatalmasodik.
Ezek a világot megváltoztató pillanatok viszont mind megerősítették, hogy az idő
előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak a narratív törések.
A közelmúltbeli nigeri puccs ismét ezt bizonyítja és olyan kényelmetlen igazságokat
tár fel a francia-afrikai kapcsolatokról, amelyekről legszívesebben tudomást sem
vennénk.