Teljesen irreális. Lehetetlen.
Ez nem egy bölcs gondolat.
Nem bölcs, nem reális, kizárt.
Tegnap este ugyanitt álltunk. Önök tűzijátékkal ünnepelték ennek a nemzetnek a
megalapítását, Szent István napját. Az ország teljes lakosságának mintegy tíz százaléka kint
volt az utcán és éljenzett. Úgy tűnt, mindenki boldog, mert magyar. Hogyan lesz egy ország
ilyen, hogy az emberek hálásak azért, hogy magyarok, és magyarnak vallhatják magukat?
Tudja, először is ez egy ősi nép. Az országot ezeregyszáz évvel ezelőtt alapították. Tehát mi
egy történelmi nemzet vagyunk, ugyanazt a nyelvet beszéljük, nincsenek nyelvrokonaink,
körülöttünk senki nem beszéli a mi nyelvünket. Körülöttünk germánok és szlávok vannak,
magyarok nincsenek. Ezért önmagában az is nagy eredmény, hogy sikerült megőriznünk
ennek az országnak a nyelvét, ennek az országnak a kultúráját. Tegnap is azt ünnepeltük,
hogy ezt már több mint ezer éve tesszük sikeresen, és még mindig magyarok vagyunk. És
nagyon büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk. Szeretjük a nemzetünket, szeretjük
az országunkat, és nagyon büszkék vagyunk rá. Manapság nem ez a mainstream
gondolkodás, nem ez a mainstream politikai gondolkodás a nyugati társadalmakban. De
Magyarországon mi még mindig nagyon hazafiasak és keresztények vagyunk, és egyben
elkötelezettek ezen értékek mellett. Nem ideológiai szinten, hanem napi szinten, a
mindennapi életünkben.
Gondolja, hogy Ön ezért annyira népszerűtlen az Egyesült Államok és a Nyugat vezetői
körében?
Sajnos valóban nem vagyok a liberálisok kedvenc politikusa, de senki nem lehet tökéletes.
Ön szerint ez miért van így? Az ország úgy tűnik, hogy virágzik. Általában ezt a szempontot
vesszük figyelembe.
Ez inkább a civilizációnkról szól, a nyugati, keresztény civilizációról. Jelenleg a fő
választóvonal nem ideológiák szerinti, annál mélyebb. Ennek antropológiai jellege van. Tehát
az egyik oldalon Európában és valószínűleg az Ön hazájában is, de Európában
egyértelműen olyan emberek csoportjai találhatók, akik úgy gondolják, hogy a legfontosabb
dolog a világon a saját egójuk, saját maguk, az „én”. Ez a világ közepe. A másik tábor, a
társadalom másik része pedig olyan emberekből áll, akik úgy gondolják, hogy ez nem igaz,
mert vannak bizonyos dolgok, melyek fontosabbak, mint az „én”, mint a saját egóm. Isten,
haza, család. És mivel ezek fontosabbak nálam, ezeket magasabb szinten kell szolgálnom.
Itt, Magyarországon a társadalom többsége ilyen emberekből áll. A társadalomnak az a
másik része viszont, amely mindig csak saját magával foglalkozik, tudja, akiket csak saját
maguk érdekelnek, azok testesíti meg Nyugaton a politikai élet vezető részét. Ezért a nyugati
kormányok inkább az első csoporthoz tartoznak. Jómagam a második csoporthoz tartozom,
Magyarország a második csoporthoz tartozik. A mi alkotmányunk a közösségre koncentrál,
tudja, arra, hogy miként tartozunk össze, Isten, haza, család, hogy mi a közös. Ezért mi,
magyarok így beszélünk erről. Ez a nyugat-európai társadalmakban már teljesen kiment a
divatból.
De vajon miért annyira provokatív ez bizonyos emberek számára Nyugaton? A különböző
országoknak különböző hagyományaik vannak. Mongóliának megvan a maga vallása,