Oroszországban azonban ellentétes helyzet alakult ki.
Az orosz társadalom még mindig nem épült fel teljesen a Harkov régióban bekövetkezett
fordulatokból és a Herszonból való visszavonulásból, és ezeket az eseményeket annak a
jelének tekinti, hogy a katonai művelet ellentétes eredeti céljaival. Ezeket a véleményeket
bizonyos emberek szorgalmazták, akik politikai indíttatásból bírálták az orosz katonai
vezetést. Még az artyomovszki (Ukrajnában Bahmut néven ismert) győzelem sem emelte
meg teljesen a közmorált – ezt a sikert sokan kizárólag a Wagner katonai magáncég
erőfeszítéseinek tulajdonították, nem pedig a reguláris orosz hadseregnek, amely az ukrajnai
ellentámadás megállításáért lesz felelős.. Ennek eredményeként az orosz társadalom
aggódott az AFU közelgő sztrájkja miatt, amely siker esetén növelné az apátiát az oroszok
körében, és hozzájárulna a további demoralizációhoz.
Ukrajna új dandárokat vet be
Az AFU-tól azt várták, hogy újonnan alakult egységeket vonjon be az ellentámadásba,
többnyire nyugati fegyverekkel felfegyverkezve és nyugati oktatók által kiképzett egységeket.
Ezeket a dandárokat sokáig hátul tartották. Csak néhány egységet (például a nyáron
megalakult 46. és 77. dandárt) küldtek Artyomovszkba, ahol meglehetősen hatékony
eredményeket mutattak fel.
Más dandárok folytatták kiképzésüket, kihasználva a „régibb” egységek vére által
megvásárolt időt. Például a 79. dandár másfél évig harcolt Maryinkáért, Donyeck egyik
külvárosáért, anélkül, hogy rotáltatták volna. Ahelyett, hogy új egységeket küldött volna a
helyükre, az ukrán vezetés a mai napig folytatta a harcosok kizsákmányolását.