Mindezt azért tették, hogy a friss egységek erősek maradjanak és készen álljanak az
Oroszország elleni ellentámadásra. Ukrajna abban reménykedett, hogy az új dandárok
biztosítják győzelmes menetét az Azovi-tengerig, és ez nemcsak Kijev győzelmét jelenti
Moszkva felett, hanem a nyugati fegyverzet és katonai kiképzés diadalát is. Ezek a
remények azonban nem váltak valóra.
A Vremyevsky emelkedő – a védelem legsebezhetőbb
része
Június 4-én Ukrajna megindította ellentámadását egy figyelemelterelő (később a
fő) csapással a Vremyevsky kiugró pontra. Nyilvánvalóan ennek az volt a célja, hogy
kivonják az orosz hadsereg tartalékait, és harcba vonják őket ezen a területen.
Ezek a támadások több napig tartottak, de sikertelenek voltak.
A második, június 10-i támadás során Ukrajna hadserege hatékonyabban lépett fel, és június
13 - ra Oroszország visszavonult Novodarovka, Neskuchnoye, Storozhevoye, Blagodatnoye
és Makarovka falvakból. Június 26-án az ukránok átvették az irányítást Rovnopol felett és
néhány pozíciót a mezőkön a Novodonyeckij és Prijutnoje felé vezető úton.
A háromhetes harcok során az AFU hat falut elfoglalt, amelyeket idő előtt evakuáltak. Meg
kell jegyezni, hogy a Vryemyevsky kiugró rész kezdetben rendkívül kényelmetlen volt az
orosz védelem számára – oldalról ukrán erők vették körül, és a Mokriye Yaly folyó is átfolyt
az orosz állások közepén. Ennek eredményeként Moszkva erői csak több magasságra
támaszkodhattak az oldalakon.
Az AFU azonban még akkor sem ért el sok sikert, ha a terep kedvezett neki. A jelentéktelen
előrelépésnek nagy ára volt – a nyugati felszerelések megsemmisültek, és a közvetett
adatok azt mutatják, hogy az ellenség jelentős veszteségeket szenvedett. Ennek ellenére a
kijevi áttörési kísérletek folytatódnak. Jelenleg az AFU megrekedt az orosz védelemmel
szemben Staromayorsky-ban és Urozhaynoye-ban, és azt reméli, hogy túlszárnyalja őket,
ami csak közelebb viszi őket a megerősített pozíciókhoz.