TRÓJA KAPUJÁBAN

Kora reggelre a faló készen állt, szépen lecsiszolva, lelakkozva. Kemény
munka volt, katonák tucatjai dolgoztak rajta három asztalosmester
irányításával. A ló most o magasodik a tengerparton: elegánsan, büszkén.
Egész nap hagyják, hogy száradjon a lakk, aztán amikor leszáll az este,
óvatosan, hogy a városfal mögül nehogy meglássák őket, a kiválaszto
katonák sorban, egyesével, fürgén és csendben felmásznak a hágcsón a ló
belsejébe. A derekukra van erősítve egy kis csomag, benne pácolt hús,
hogy legyen erejük majd reggel a harchoz, és egy adag víz, hogy csillapítsa
a szomjukat. Miután az utolsó katona is felmászo, felhúzzák a hágcsót és
becsukják az ajtót, hogy kívülről ne látsszék semmi.
Leülnek szorosan egymás mellé a ló gyomrában, fegyelmezeen és
türelmesen, a ló belseje egészen megtelik velük. A lakk szaga még nem
szellőzö ki egészen, kicsit szédülnek tőle. Nyugtalanul alszanak, készülnek
a másnapi biztos győzelemre. Ahogy megbeszélték, azok, akik a táborban
maradnak, reggel látványosan összepakolnak, felgyújtják a sátrakat, hajóra
szállnak, mint akik beismerik a vereséget és befejezenek tekink a
háborút. A kiválaszto katonák a ló belsejéből, a deszkák köz réseken
keresztül figyelik társaikat. Amikor a hajók eltűnnek a láthatáron, a városfal
felé fordulnak, a kaput figyelik. Nemsokára majd kinyílik, kijönnek a
trójaiak, meglátják a lovat, azt hiszik, ajándék, és beviszik a városba. Az
akháj harcosok a hosszú várakozás közben megeszik a húst, amit magukkal
hoztak.
Órák múlnak el, lassan telik az idő, de a városból csak nem jön ki senki.
Odüsszeusz csendre in a harcost, aki elsőként ad hangot
türelmetlenségének. Senki nem szólalhat meg, csendben kell maradniuk,
nem csaphatnak zajt. Ha kijön egy trójai, és meghallja, hogy a ló belsejében
beszélgetnek, akkor oda a csel.
Kora délután nem bírják tovább szomjan, megisszák a maradék vizet. A
napsugarak felmelegík a lovat, valóságos katlanná változtatva a belsejét.
Éjszaka sem fáznak, pedig nem hoztak magukkal takarót. Annyira sokan
vannak és annyira szorosan, hogy nem is lenne szükségük rá. Amivel viszont