Quim Monzó - Guadalajara

Odüsszeusz dühös lesz, és megfenyege őket: aki még egyszer megszólal,
azt megfojtja.
Két nappal később keen is felvek, hogy jobb lenne elmenni, lesz, ami
lesz, még ha a trójaiak így felfedezik is a cselt. Most már úgyis világos,
érvelnek, hogy a csel nem működik, és elég nagy marhaság lenne olyasmit
folytatni, ami szemmel láthatóan elbuko. Odüsszeusz azonnal elfojtja a
lázadást, mindkét katonát megfojtja, ahogy ígérte, és ahogy Anklével is
tee. Mivel már napok óta nem eek, a harcosok megeszik a hullákat. Van
olyan harcos, akinek túl érzékeny a gyomra, és hánynia kell az első falat
után. Hogy ne száradjanak ki, úgy döntenek, mindenki megissza a saját
vizeletét.
A vizelet és az ürülék szagával most már az első hulla bűze is keveredik
(Anklé bűze, aki a hőségben már bomlásnak indult), és a másik keő belei
által áraszto szagok. Az egyik katona azt javasolja, nyissák ki egy pillanatra
az ajtót, és dobják ki a hullákat. Odüsszeusz kezd kétségbeesni. Hogy juthat
egyáltalán ilyesmi az eszébe? Hogy dobhatnák ki a hullákat anélkül, hogy
felkeltenék a trójaiak gyanúját? Ha meglátnának három hullát a ló lábánál
(amiből ráadásul keőből nem is maradt más, csak csontok és belek),
azonnal rájönnének a cselre. Egy másik katona azt javasolja, hogy
szabaduljanak meg a hulláktól éjszaka: vigyék le őket a tengerhez, és
dobják a vízbe. Egy harmadik erre azt mondja, szerinte nem a hullák és az
ürülék bűze a legborzasztóbb, hanem a bizonytalanság. Az elmúlt napok
során az akhájok nyilván küldtek néhány hajót tokban, hogy megtudják,
működö-e a csel, és a falovat bevontaák-e már Trójába. Nem valószínű,
hogy sokáig rejtőzködnének, ha látják, hogy a ló még mindig o van, ahol
hagyták, és akkor úgyis fel kell adniuk, és haza kell menniük: be kell látniuk,
hogy nem sikerült. A többiek talán már be is láák. Odüsszeusz ráve
magát a rebellis katonára, de már neki sincs elég ereje harcolni, így csak
rázuhannak a többiekre, akik szintén egyre erőtlenebbek és soványabbak.
Néhányan már annyira gyengék, hogy mozdulni sem bírnak, és alig lehet
megállapítani róluk, hogy élnek-e még egyáltalán. Maga Odüsszeusz is már-
már úgy érzi, hogy feladja, de mégis erőt vesz magán. A trójaiak,
ismételge (bár egyre kevesebb meggyőződéssel), bármelyik pillanatban
kijöhetnek, és magukkal vihek a falovat. Csak ki kell várni. És amikor majd
elérkezik a pillanat, akkor ők (a legjobb harcosok, akiket úgy válogaak ki az
akháj fiatalok krémjéből) megvárják, amíg besötétedik, és mindenki elalszik