Quim Monzó - Guadalajara

üresek, a gazdagok a sarokban kuporognak, hogy ne érje őket az eső, amely
beesik a lyukakon, mivel már a tetőt is elvie a fejük fölül. A gazdagok
tehát valójában már egyáltalán nem gazdagok. Szemmel látható, hogy a
gazdagok most már szegényebbek, mint azok, akik azelő a szegények
voltak, és akik mára gazdagabbak leek a gazdagoknál, részben a tőlük
ellopo értéktárgyaknak köszönhetően, amelyeket Robin Hood nekik
ajándékozo, részben pedig a saját ügyességüknek köszönhetően, mert a
befektetéseikkel megsokszorozták a vagyonukat. De a nagylelkű, makacs és
önfejű Robin Hood továbbra is mindent, amit csak tudo, elve a
valójában már régen szegénnyé le gazdagoktól, hogy odaadja a valójában
már régen gazdaggá le szegényeknek. Nagylelkűségével annyira
átrendezte a szegények és gazdagok világát (és ezt most hirtelen ő is
belátja), hogy mára a gazdagok élnek nyomorban, és a szegények
dúskálnak, tékozolnak. A vityillójukból valódi palota le, tornyokkal,
medencével, szaunával, a technika és a roboka legújabb találmányaival
felszerelve. A gazdagok kastélyaiban már évek óta nem rendeznek
mulatságokat, a szegények összkomfortos házaiban azonban
mindennaposak leek ha nem is a vornyák, de a ker sütögetések
mindenképpen. Hogy nem vee Robin Hood mindezt észre hamarabb?
Egyszeriben más szemmel néz a gazdagokra, akikben eddig csak a
kizsákmányolókat láa, és ugyanakkor észreveszi, milyen kicsapongó életet
élnek azok, akiket eddig szegénynek hi. Dühös lesz. Gyerekkorától fogva
mindig is elkeserítee, amikor azt láa, hogy a gazdagok dúskálnak a
javakban, a szegények pedig nyomorognak. Felteszi a fekete selyem álarcot,
megigazítja, majd fejébe nyomja a szürke, hosszú tollas vadászkalapot, amit
Richard bácsi hozo neki Tirolból. Fogja a gyeplőt, a lovával kelet felé veszi
az irányt, majd az ostorral jó erősen az állat hátára csap.