Quim Monzó - Guadalajara

Eginard szobájába, hogy a színes kis faházikókkal játsszanak, mindegyiknek
más színűre voltak festve az ablakai, az ajtaja és a teteje. Armand a félig
nyitva maradt ajtó nyílásában megláa a hárfát, amit Reguard bácsikája
készíte harminc évvel ezelő: ez volt a család egyik büszkesége, mert
(ahogy Armand apja mondta mindig) ez a hárfa jelképezte az
asztalosmunka és a hangszerkészítés rokonságát. Amennyire csak vissza
tudo emlékezni, Armand mindig ugyanazon a helyen láa a hárfát
Reguard bácsi házában: a sarokban, ahogy az ember befordul az
előszobában a szoba felé. Úgy láa, hogy ez a hárfa sokkal szebb azoknál a
hárfáknál, amelyeknek a képét vagy rajzát különböző újságokból vágta ki,
és egy fehér dossziéban őrizte ohon: volt egy hárfa, amit egy mitológiai
hős, egy isten tarto a kezében, volt egy sumer hárfa, ami egy
felismerhetetlen állat fejében végződö, egy ír címer, benne a hárfával, két
norvég hárfa (az egyiken egy sárkányfej volt, a másikon egy bekötö szemű
nő feje), és egy faágból készíte hárfa, amelyen Harpo Marx játszo.
Armand unokatestvére, Reguard kisírt szemmel, de mosolyogva lépe a
szobába, a felnőek mind körülöe sürögtek-forogtak, ünnepelték. Jobb
kezében csokoládé- és mentafagylalt, bal kezén kötés. Ez a jelenet mindig
ugyanígy játszódo le, ahányszor csak összegyűlt a család, akár náluk
voltak, akár valamelyik unokatestvér unokatestvérénél, vagy akár egy még
távolabbi unokatestvérnél, olyannál, aki nem is ebben a városban lako.
Mindig volt egy gyerek, aki egyszer csak bekötö kézzel jelent meg. A kötés
főleg a bal kéz gyűrűsujját érintee. Armand tudta, hogy a kötés ala már
nincs ujj, és hogy amikor a kötést majd leveszik, nem lesz más alaa, mint
egy pici kis csomó, és egy tökéletesen begyógyult sebhely. Armand újra
végignéze a családtagok kezén. Már régebben megfigyelte, hogy a
kilencévesnél idősebb családtagok közül mindenkinek hiányzik a bal
gyűrűsujja.
Armand hétéves volt, amikor rájö, nem lehet véletlen, hogy mindig,
minden családi ünnepségen az egyik gyereknek levágják a bal kezéről a
gyűrűsujjat. Eddig nem tulajdoníto nagy jelentőséget a dolognak, láa
ugyan, hogy a nagyobb gyerekeknek nincs gyűrűsujjuk, de ez így volt
számára normális, hiszen mindig ezt láa. Úgy gondolta, a gyűrűsujj
elvesztése jelen a felnőkor kezdetét. Egyik felnő rokonának sem volt
gyűrűsujja, azt ugyan nem tudta pontosan, miért nem volt nekik, de nem is
foglalkoztaa különösebben ez a kérdés, tudta, hogy még gyerek, és sok