Quim Monzó - Guadalajara

mindent majd csak akkor fog megérteni, ha felnő lesz. Különben is, más
dolgok sokkal inkább foglalkoztaák, ez csip-csup ügynek tűnt ahhoz
képest, hogy miért olyan önfeláldozóak a bernáthegyi kutyák, hogy honnan
ered az élet, vagy hogy hogyan működik a lesszabály. A gyűrűsujj
elveszítése szükséges ahhoz, hogy valaki beléphessen a felnőek világába,
és kész. Ez ugyanolyan természetes és magától értetődő, mint hogy minden
gyereknek kihullanak a tejfogai.
Amikor elkezde iskolába járni, meglepődve láa, hogy vannak olyan
felnőek, akiknek idősebb korukban is öt ujj van mind a két kezükön, és
hogy úgy tesznek, mintha ez teljesen normális lenne. Meglepődö rajta,
furcsálloa, és kissé visszataszítónak találta. Örült neki, hogy ő ilyen rendes
családba születe. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok, és nap mint nap
találkozo más gyerekekkel, arra juto, hogy talán valamiféle véletlen
folytán a családja minden tagjának a bal kezét olyan baleset érte, aminek
folytán elveszítee a gyűrűsujját. Az egyik iskolatársa azt mondta neki,
hogy az asztaloscsaládokban szoko előfordulni, hogy valaki levágja az
ujját. A hozzájuk közel lakó asztalosnak (így mesélte) három ujja is
hiányzo. Az anyukája azt mondta, hogy ez gyakran megesik az
asztalosokkal, mert időnként a körfűrész elkapja egy-egy ujjukat. De
Armand tudta, hogy az ő családjában nem ezért hiányoznak a gyűrűsujjak.
Asztaloscsalád voltak ugyan ők is, de az ujjakat nem a körfűrész vágta le
véletlenül. Kilencéves korukban ugyanis a gyerekek még nem voltak
asztalosok, és nem is tudhaák, hogy nagykorukban asztalosok lesznek-e,
bár az is igaz, hogy a család tagjai időtlen idők óta elhivatoságot éreztek
az asztalosmesterség iránt, és néhány kivételtől eltekintve asztalosok is
leek mindahányan.
Armand éjszakákon át törte a fejét, vajon létezik-e valamiféle tkos
törvény, ami arra kötelezi őket, hogy levágják az ujjukat. Arra a
következtetésre juto, hogy azért vágják le mindenkinek az ujját, mert így
szokták meg, bár ezt nem tudta semmivel alátámasztani. Az a tény, hogy
elveszík egy ujjukat, segít nekik úrrá lenni a többi ujjuk elveszítése mia
félelmükön. Segít abban, hogy felismerjék, nem olyan nagy dolog
elveszíteni egy ujjat, segít nekik, hogy bátrak legyenek, hogy szembe
tudjanak nézni az élet nehézségeivel. Egy dolog azonban mégis
nyugtalanítoa: volt egy iskolatársa, akinek az apukája szintén asztalos volt,