Quim Monzó - Guadalajara

és (mindig figyelte a kezét, amikor a fiára várt az iskola kapujában) nem
hiányzo egyetlen ujja sem.
Mivel a felnőek nem fogták fel tragikusan a dolgot, sőt kifejezeen
boldognak látszoak, amikor valakinek levágták az ujját (főleg annak a
gyereknek a szülei, aki éppen átese az amputáción), Armand sem
gondolta, hogy tragikus lenne az esemény. Egészen addig, amíg két évvel
ezelő egy napon rá nem jö, hogy a következő évben akármelyik nap
rákerülhet a sor, hiszen már a család minden más tagjának hiányzik az ujja.
Az unokatestvérek a szobában játszoak a kis faházikókkal. Eginardnak,
Giselának és Gimfreunak már hiányzo a gyűrűsujja. Llopartnak és neki
még megvolt mind az öt ujja, így ők még gyereknek számítoak. Amikor
Eginard felkelt a játékok mellől, Armand odament hozzá, nyelt egy nagyot,
és megkérdezte tőle, mi ez az egész a levágo gyűrűsujjakkal. Llopart,
Gisela és Gimfreu hirtelen mind felkapták a fejüket a kérdés hallatán, de
aztán játszoak tovább a házikókkal. Talán csak időt akartak nyerni, hogy
meggondolhassák a választ. Eginard visszakérdeze, kérte Armandot,
ismételje meg a kérdést. Armand megismételte, sőt át is fogalmazta:
megkérdezte, hogy mi történik az ujjakkal, merthogy a kis Reguardnak
aznap vágták le, és hogy úgy tűnik, egy napon mindenkire sor kerül,
körülbelül akkor, amikor betöl a kilencedik életévét. Llopart úgy néze
rájuk, mint aki nem ér, miről van szó. Eginard felállt, megsimogaa
Armand fejét, majd finoman kituszkolta a szobából. Armand nem adta fel:
hogy lehet, hogy mindenkinek, aki a családhoz tartozik, hiányzik a bal
kezéről ugyanaz az ujj, és hogy aki nem a családhoz tartozik, annak meg
megvan az összes? Armand ránéze Eginard kezére, és láa, hogy tőből
hiányzik a gyűrűsujja. A sebhely tökéletesen be volt forrva, látszo, hogy
profi munka.
És miért pont a bal kéz gyűrűsujja és nem a jobb kéz kisujja vagy
bármelyik kéz mutatóujja? Higiéniai oka lehete, valaha bizonyára volt
valami jelentősége, ami aztán az idők folyamán elvesze, és mára már
teljesen érthetetlenné vált. Az, hogy nagyon régi ez a szokás, egyértelmű
volt, de vajon mikor kezdődö? És hogyan? Századokkal ezelő? Vagy csak
évzedekkel? Azon a napon, amikor betöltöe a kilencedik életévét, az
apja reggel sírva találta az ágyában.

• Nem akarom, hogy levágják az ujjam!


• Miket beszélsz?