Quim Monzó - Guadalajara

Az igazán összete hangszer: kis dob, nagy dob, üstdob, cintányér. Vagy mit
szólnál például a xilofonhoz?
Armand a következő hónapokban nagyon nyugtalan volt. A családi
beszélgetéseken időről időre felmerült (bár úgy teek, mintha csak
viccelődnének), hogy egyszer majd lesz egy gyerek, akinek hiába vágják le
az ujját, pár hónap múlva szépen visszanő. Volt, aki azt mondta, hogy ha ez
megtörténik, akkor az intő jel lesz, de hogy mire fog inteni pontosan, azt
senki nem tudta megmondani. Mások azt állítoák, hogy lesz ugyan majd
egy gyerek, akinek visszanő az ujja, de ez egyáltalán nem fog jelenteni
semmit. Armandban mindezek hallatán még egy kérdés
megfogalmazódo: mi van akkor, ha nem hagyja, hogy levágják az ujját, és
éppen ő a kiválaszto, akinek visszanőne az ujja? Micsoda abszurd helyzet!
Ha nem hagyja, hogy levágják az ujját, talán megakadályozza, hogy csoda
történjen.
Állandóan az ujjakkal volt elfoglalva, nem is tudo másra gondolni.
Megfigyelte, hogy vannak emberek, akik gyűrűt hordanak a bal kezük
gyűrűsujján. Az ő családjukban az volt a szokás, hogy mivel nem volt
gyűrűsujjuk, a kisujjukon hordták a gyűrűt, és minden házasság-kötéskor
megismétlődö ugyanaz a jelenet: a pap értetlen arccal állt az iú pár
elő, amikor fel kelle húzniuk a gyűrűt egymás ujjára. Egy nap Armand
megláto valakit, egy ismeretlen embert az utcán, akinek hiányzo a bal
kezén a gyűrűsujja. Napokig nyomozo utána, hogy egy távoli rokonról van-
e szó, olyan távoli rokonról, akiről még nem is hallo. Vagy lehet, hogy más
családokban is létezik ez a szokás? Vagy ha nem is ez, valami hasonló:
mondjuk, egy másik ujj amputálása, vagy más testrészeké... De mi értelme
lenne? Mi értelme ennek az egésznek? Mire jó egy levágo gyűrűsujj? Mit
csinálnak vele? Eltemek? Armand elképzelte, ahogy eltemek a
gyűrűsujjakat valamiféle ujjtemetőben, függőlegesen, mintha répa lenne.
Vagy az is lehet, hogy elhamvasztják őket.
Lassan más szemmel kezdte nézni a szüleit és a rokonait. Miféle beteges
szokás ez? És hogy lehet, hogy eddig még senki sem lázadt fel ellene, hogy
senki nem tartoa szánalmasnak? Mivel nem bízo már senkiben, úgy
aludt, hogy a bal kezét a párna alá dugta, és ráfeküdt. Végiggondolta, hogy
teljes képtelenség lenne felemelni a fejét, kivenni a párnát, és levágni az
ujját anélkül, hogy felébredne. Időnként azt álmodta, hogy az
elővigyázatossága ellenére a szüleinek (ártatlan arcot vágva) sikerül