5.
AMIKOR MEGÁLL AZ IDŐ
Sokat tudunk a világegyetemről, és nagy területeit kutathatjuk
át, mégis, ahogy ismereteink gyarapodtak, úgy ütköztünk
váratlan akadályokba is. Vannak például annyira örvénylő,
háborgó térségei, hogy rájuk nehéz kiterjeszteni a hozzánk
hasonlóan békés és csendes szegletek tanulmányozásából
levont törvényszerűségeket.
Vegyük például a fekete lyukak közelében lévő területeket.
Ezek a zónák az univerzumnak egyáltalán nem kicsi és
jelentéktelen térségei; néha egész galaxisok nagy részét lefedik.
Némelyikük galaktikus magját gigantikus méretű fekete lyukak
foglalják el. Ezek paroxizmális állapotban vannak: őrjöngve
nyelnek el csillagokat és más anyagokat. Miközben egész
világokat kebelez be, a fekete lyuk ultrarelativisztikus, a
fénysebességet megközelítő sebességgel anyagsugarakat lövell
ki, ezeket pedig iszonytatóan erős röntgen- vagy gamma-
felvillanások kísérik. Az őket befogadó galaxist kozmikus
kataklizmák rázzák meg, a pusztítás pedig olyan heves, hogy
pontos dinamikáját nehéz rekonstruálni.
Az általunk kidolgozott fizikai törvények jól leírják azokat a
stabil helyzeteket, ahol egyensúly és szabályosság van
túlsúlyban. Ugyanakkor matematikai eszközeink – sőt néha még