Guido Tonelli - Idő

első lépések Claude Debussy, minden idők egyik legnagyobb
francia zeneszerzőjének pályáján.
A fiatal zenész hamarosan a Párizsi Konzervatórium egyik
legtehetségesebb – és egyben legfegyelmezetlenebb –
növendéke lett. Alig múlt harminc, amikor 1894-ben megírta a
rövid című, sokak szerint az egész 20. századi zenének utat
nyitó zenekari darabját. Mellesleg a Debussy által végrehajtott
zenei áttörés erőteljesen inspirálta Vaclav Fomics Nyizsinszkij
orosz táncost és koreográfust: utóbbi 1912-ben az Egy faun
délutánja zenéjére megalkotta azt a koreográfiát, amely – a
klasszikus balett hagyományaival végleg szakítva – lefektette a
modern tánc alapjait.
Remekművében a fiatal Debussy a zenét hangzó képpé
alakítja át. Radikálisan megváltoztatja a zenei időhöz való
viszonyát, nem támaszkodik többé semmilyen lüktetésre, és
nem sugalmaz pontosan meghatározott ritmikai képleteket
sem. Árnyalt harmóniái a különböző hangszerek színeire
épülnek, és egy álomszerű képeket elénk varázsolni képes zenei
nyelvet teremt.
Az idő zenében történő feloldódását kutatva Debussy netán
átvett valamit kommünár apja tapasztalatából? Nincs kizárva,
hogy ezt tette, egy távoli emlék visszhangjaként, abból az
időből, amikor Párizsban az emberek megpróbálták megállítani
az időt, hogy az egek magaslatait ostromolják.

Pokoli helyek, ahol az időnek nyoma vész