Guido Tonelli - Idő

A kommünárok közül soha senki nem lett volna képes
elgondolni, hogy nem sokkal több, mint egy évszázaddal
elbukott felkelésük után a jövőt látnoki módon fürkésző
tudósok elméleteket fognak alkotni olyan helyek létezéséről a
világegyetemben, ahol valóban megáll az idő.
2020-ban a fizikai Nobel-díjat – a fekete lyukak megértéséhez
való hozzájárulásukért – közösen Roger Penrose, Andrea Ghez
és Reinhard Genzel kapta. A három tudósnak odaítélt, nagy
presztízsű elismerés megerősíti, hogy az égitesteknek ez az
igencsak különös családja egyre fontosabb szerepet kap a
modern tudományban.
Ismét csak az einsteini általános relativitáselmélet számos
következményének egyikéről van szó. És ez esetben is hosszú
időn át úgy gondolták, hogy pusztán valamilyen, a valósággal
semmilyen kapcsolatban nem álló matematikai érdekességről
beszélünk.
Karl Schwarzschild német fizikus volt, akit alig több mint
negyvenévesen soroztak be a Nagy Háborúba, és az orosz
fronton egy tüzérségi állás parancsnokaként harcolt. 1916-ban
sikerült megküldetnie magának Einsteinnek a fizika történetét
megváltoztató cikkét. A szerencsétlen sorsú, zseniális tudós a
harcok szüneteiben arra összpontosította a figyelmét, hogy
megpróbálja leírni a téridő görbületét a tökéletesen gömb
alakú, stacionárius csillagok közelében. A számítások
megkönnyítése érdekében új koordinátarendszert vezetett be.
Egy gömbszimmetrikus téridőben Einstein egyenleteinek
megvan az egzakt megoldásuk; ez minden tömegre