Guido Tonelli - Idő

A dolgok még bonyolultabbá válnak, ha figyelembe vesszük,
hogy az egyes fekete lyukak tömege nem egyenletesen oszlik el
a Schwarzschild-sugár által körülhatárolt, sötét, gömbszerű
testben. Épp ellenkezőleg: általános vélekedés szerint minden a
térfogat középpontjában lévő pontban koncentrálódik. Ez a
végtelenül kicsi terület végtelen görbületű területté, a téridő
szingularitásává válik. Mivel a legtöbb fekete lyukról úgy
gondolják, hogy forgatónyomatékkal rendelkezik, azaz örvénylő
mozgást végez a saját tengelye körül, a gömbszerű testnek a
pólusoknál el kellene laposodnia, és így az összes anyagnak a
legbelsejében elhelyezkedő, egy kuglóf méretével megegyező
térfogatba kellene koncentrálódnia. Az anyag ilyen
összetömörülése a téridő olyan mértékű görbületét
eredményezi, hogy az a végtelen felé közelít. Ez viszont azt
jelenti, hogy a tér és az idő ezen a területen elveszti értelmét.
Ami még nyugtalanítóbbá teszi az egészet, az az, hogy ez a
pontszerű koncentráció sérti a kvantummechanika egyik
alapelvét, a bizonytalansági relációt.
Íme, itt van előttünk a végtelen szakadék, a feneketlen
örvény, amely elnyel mindent, ami csak a közelébe kerül. Egyik
legősibb félelmünk vált valósággá. Az eseményhorizont által
védett régiók középpontjában ott találhatók azok a titokzatos
zónák, ahol eltűnik az idő, és meginognak a modern fizika
legszilárdabb alapelvei.

A Betelgeuse látványos vége