Guido Tonelli - Idő

közelebbi távolságban keringve körülötte – zuhanni kezd a
fekete lyuk felé.
A fekete lyuk körül diffúz, ionizált anyagból hatalmas gyűrű
alakul ki, amelyet akkréciós (másképpen anyagbefogási)
korongnak nevezünk. A forgatónyomaték megőrzése
következtében a tömegközéppont felé közeledve növekszik a
sebessége. A csillagról leszakadt plazmafoszlányok
katasztrofális ütközéseken mennek keresztül, és turbulens
jelenségekbe sodródnak. Az őrült sebességgel keringő ionizált
gáz roppant méretű mágneses tereket generál, ezek viszont
kaotikus módon lépnek kölcsönhatásba a szingularitás felé
zuhanó anyaggal. A plazma túlhevül, hőmérséklete eléri a több
tízmillió fokot, és minden hullámhosszon fotonokat bocsát ki.
Az akkréciós korongból nagy energiájú fotonok hatalmas
áradata lép ki: a fekete lyuk csillagászati röntgenforrássá válik.
Ha egy bináris rendszerrel találkozunk, amely egy „láthatatlan”,
röntgensugarakat kibocsátó csillagból és a látható
tartományban is azonosítható kísérőjéből áll, nagy a
valószínűsége annak, hogy sztelláris fekete lyukkal van
dolgunk.
Néhány esetben még olyan fekete lyukakat is sikerült
megfigyelni, amelyek a pólusaiknál anyagsugarakat,
úgynevezett jeteket lövellnek ki. Ezek hatalmas méretű,
szimmetrikus pászmák, relativisztikus sebességgel kilövellt,
vékony anyagszálak. Óriási távolságokon át terjednek, és a
maguk részéről nagy energiájú elektromágneses sugárzásból