Guido Tonelli - Idő

álló felvillanásokat vagy töltött részecskék áramlását idézhetik
elő.
Az akkréciós korong és a pólusoknál kilövellő relativisztikus
anyagsugarak pokoli hellyé teszik a fekete lyuk egész
környezetét. A sztelláris fekete lyukak rendkívül veszélyes
objektumok, mivel képesek szétzúzni bármely, a közelükbe
kerülő égitestet. Amikor aztán az akkréciós korong anyagát az
eseményhorizont közelébe vonszolják, elszabadulnak az
árapályerők, és minden szétmorzsolódik.
Egy testről akkor mondjuk, hogy árapályerőknek van kitéve,
ha a rá ható gravitációs erő gradiens, azaz a test két vége között
jelentős a gravitációs különbség. Maga az elnevezés a szó szoros
értelmében vett árapályjelenségre vezethető vissza, amely a
Hold vonzásának eltérő intenzitásából ered a Föld két ellentétes
oldalán. Ez az eltérés okozza a tengerszint periodikus
megemelkedését, és bár csekélyebb mértékben, de hat a földi
kőzetekre is. A sztelláris fekete lyukak esetében ez az erőhatás
még az eseményhorizonttól több ezer kilométerre is óriási
lehet. Ez a több tíz naptömegnyi, kompakt objektum már
messziről képes szétzúzni bármit, ami a közelébe kerül, például
egy néhány kilométer átmérőjű, sziklás aszteroidát vagy egy
űrhajót, néhány merész felfedezővel a fedélzetén. Amikor az
árapályerők messze meghaladják az anyag kohéziós erejét,
minden deformálódik, megnyúlik, széttöredezik, mígnem végül
elemi összetevőikből álló, gyér gázzá bomlik szét. A sztelláris
fekete lyukak körüli terület – még jóval az eseményhorizont