Guido Tonelli - Idő

elérése előtt – nagyon veszélyes. Ne kíváncsiskodjunk, jobb, ha
messze elkerüljük.
Galaxisunkban eddig mintegy 15 sztelláris fekete lyukat
sikerült azonosítanunk. A legkisebbek – nevezzük így őket –
ötször nehezebbek a Napnál, a legnagyobbak tömege pedig
meghaladhatja a hetven naptömeget. Meglehetősen ritka
objektumok, mégis nagy számban népesítik be az összes
galaxist, beleértve a miénket is. A legfrissebb becslések szerint a
Tejútrendszerben százmillió fekete lyuk vándorol.
Már láttuk, hogy az összeolvadó sztelláris fekete lyukak
hogyan fedezhetők fel az ütközés végső szakaszában kibocsátott
gravitációs hullámok befogásával. Néhány éve a
műszerezettség, amelynek segítségével gyarapíthatjuk a
felfedezett égitestek listáját, új berendezésekkel gazdagodott. A
gravitációs hullámok kimutatására alkalmas interferométerek
segítségével már vagy tucatnyi sztelláris feketelyuk-párt
sikerült azonosítanunk, de ezzel még csak egy új kutatási
terület legelején tartunk.
A gravitációs csillagászat lehetőséget teremt majd
számunkra, hogy új térképeket készíthessünk az égboltról.
Talán az is lehetségessé válik, hogy néhányat megismerjünk
azokból a tulajdonságokból, amelyeket a sztelláris fekete lyukak
az eseményhorizont mögött rejtenek. Az ütközés során a fekete
lyuk szétroncsolódik, és az egy pillanattal korábban még az
eseményhorizont mögé bezárt energia pedig felszabadul,
szétterjedve az egész világegyetemben. Egy idő múlva a
gravitációs hullámok talán segítenek megérteni, mi történik a