tűzgáton túl, amely elrejti előlünk azokat a félelmetes helyeket,
ahol az idő megáll.
A megfélemlítés bajnokai
Ha a sztelláris fekete lyukakat valaki lenyűgözőnek találta, az
kapaszkodjék meg jól: most következnek a félelemkeltés igazi
bajnokai. A szupermasszív fekete lyukak valódi szörnyetegek,
épeszű embernek meg sem fordulna a fejében, hogy a
közelükbe merészkedjen. Félelmetes objektumokról van szó: a
megnyilvánulásaik mellett a sztelláris fekete lyukak által
okozott katasztrófák gyerekjátéknak tűnnek. Míg ez utóbbiak
kis kompakt gömbök, amelyeknek az átmérője mindössze
néhányszor tíz kilométer, addig a szupermasszív fekete lyukak
mérete elérheti a sok milliárd kilométert is. A teljes univerzum
messze leggigantikusabb méretű égitestei ezek, és némelyikük
bőven magában foglalhatná akár az egész Naprendszerünket is.
Miközben a sztelláris fekete lyukak tömege elérheti a száz
naptömeget, a szupermasszív fekete lyukaké több millió vagy
akár több milliárd naptömegben mérhető.
Reinhard Genzel és Andrea Ghez csillagász – ahogyan már
említettük, Roger Penrose matematikussal megosztva – 2020-
ban Nobel-díjat kaptak, mivel bebizonyították, hogy a
Sagittarius A* egy galaxisunk középpontjában található,
rendkívül nagy tömegű fekete lyuk. Több mint négymillió
naptömegű, és mint minden hozzá hasonló objektum,
közvetlenül szintén nem figyelhető meg. A két csillagász először