periodikus mozgásukkal időszemléletünket meghatározó, nagy
kozmikus pörgettyűk olyan pontok körül tömörülnek, ahol nem
létezik idő. A forgáspont, amely körül az idő csodás körhintája
rendíthetetlenül végzi pörgő mozgását, „üres”, idő nincs benne.
A Sagittarius A tömege kétségkívül hatalmas, de elhalványul
néhány társának tömegéhez képest. A Szűz csillagképben
található NGC 4261 galaxis középpontjában lévő fekete lyuk
több mint egymilliárd naptömeget nyom. Az abszolút rekordot
azonban egyelőre a J2157 tartja: ennek tömege 34 milliárd
naptömeg. E mellett a fekete lyuk mellett, amely olyan nehéz,
mint egy egész közepes méretű galaxis, a Sagittarius A
ártalmatlan játékszernek tűnik.
Ezeket a szörnyeket a kutatók aktív galaxismagok
vizsgálatával fedezték fel, azaz galaxisoknak azokat a
középpontjukban elhelyezkedő, kis, kompakt régióit fürkészve,
ahonnan az elektromágneses spektrum egy nagy
tartományában óriási fényesség tör elő. Az aktív galaxismagok
több családját azonosították, amelyekben nagyon különböző
folyamatok zajlanak. Némelyek rendkívül erős rádióforrások.
Mások óriási méretű, relativisztikus anyagsugarat, jetet
lövellnek ki. Megint mások lenyűgöző energiavillanásokat
mutatnak a röntgen- vagy gamma-sugárzás spektrumában.
Mindezek a jelenségek egyetlen folyamatra vezethetők vissza:
az anyagnak a középpontot elfoglaló, szupermasszív fekete lyuk
felé történő zuhanására. A központi fekete lyuk egész világok
maradványait semmisíti meg, ezek pedig, miközben a tátongó