vesznek körül, de ott talán már évek óta megállás nélkül
keresett tudományos titkok rejtőznek. Minden tudós álma, hogy
sikerrel fejtse meg a fizikának a téridő szingularitásai
közelében érvényes törvényeit. Az eseményhorizonton belüli
területek közvetlen felfedezése az őrültséggel határos álom,
hiszen mindenki tudja, hogy egy ilyen utazás nem lehetséges, és
még ha megvalósulhatna is, végzetes lenne bárki számára, aki
meg akarná kísérelni. Ha viszont a képzelőerőnket használjuk,
azzal nem kockáztatunk semmit. És lám, itt állunk, készen arra,
hogy képzeletünkkel véghez vigyük azt a vállalkozást, amelyet a
fizika törvényei nem tesznek lehetővé számunkra.
Stephen Hawking kedélyes ember volt, aki szívesen kötött
hóbortos fogadásokat barátaival és kollégáival. Például száz
dollárban fogadott Gordon L. Kane-nel, a szuperszimmetria
egyik teoretikusával, hogy a Higgs-részecskét soha nem fogják
megtalálni. Miután 2012-ben felfedezték ezt a bozont, örömmel
fizetett, és bevallotta, hogy valójában nagyon örül neki, hogy
elveszítette a fogadást. Ugyanebben a kissé provokatív
szellemben 1974-ben fogadást kötött Kip Thorne-nal, hogy a
Cygnus X-1-nek (ez akkoriban a legígéretesebb
röntgenforrásnak tűnt a tekintetben, hogy fekete lyuknak
legyen tekinthető) semmi köze nincs azokhoz a csillagászati
objektumokhoz, amelyeknek ő kutatásai nagy részét szentelte.
Hawking észjárásának megértéséhez érdekes lehet egy évekkel
később tett kijelentése: „A fogadás Kippel amolyan biztosítási
kötvény volt. Egy csomó munkát fektettem a fekete lyukakba, és