Ami a tömeget illeti, az elemi részecskék valóban könnyűek.
Néhánynak, mint például a fotonnak, a nyugalmi tömege
egyenesen nulla. De ebben a kategóriában még a nehézsúlyúak
is – mint például a top kvarkok – elenyésző tömegű objektumok,
nemcsak a csillagokhoz vagy a bolygókhoz, hanem a legapróbb
makroszkopikus testekhez, így például egy porszemhez képest
is. Amint belépünk a végtelenül kis távolságok világába, máris a
kvantummechanika és a speciális relativitáselmélet
birodalmában találjuk magunkat, és ez összekuszálja még azt a
keveset is, ami az időről alkotott hagyományos
elképzelésünkből még megmaradt.
Egy furcsaságokkal teli világ
Az anyag részecskékből áll, és ezek úgy lépnek egymással
kölcsönhatásba, hogy különféle részecskéket cserélnek
egymással. Így egyetlen mondatban összefoglalhatjuk azt az
elméletet, amely lehetővé teszi számunkra annak megértését,
hogy miből áll a rózsa illata, vagy a csillagok belsejében
morajló, sűrített plazma.
Az anyag elemi alkotórészeinek kutatása több ezer éves
múltra tekint vissza. Kr. e. 600 körül járhatunk, amikor az első
görög filozófusok keresni kezdik a világ természettudományos
magyarázatát. Manapság különös elnevezésekkel illetjük az
elemi részecskéket, de a játékszabályok nem sokat változtak a
milétoszi filozófiai iskola kiemelkedő képviselője,
Anaximandrosz óta, aki mindent a földre, a tűzre, a vízre és a