Guido Tonelli - Idő

levegőre vezetett vissza. A 21. században élő tudósok is azokat
az alapvető összetevőket keresik, amelyeket kombinálva
lehetővé válik számunkra a bennünket körülvevő anyagi testek
sokféleségének a megértése.
Az ősrégi kérdésre adott modern választ standard modellnek
(Standard Model) nevezzük. Ez az elmélet a múlt század
hatvanas éveinek végén született meg, és egy évszázadnyi
megfigyelés és kísérletezés betetőzését jelentette. Attól a
pillanattól fogva, hogy azt elfogadták, valóságos versenyfutás
indult a modell megkérdőjelezésére és néhány előrejelzésének
megcáfolására. Eddig azonban ez nem sikerült senkinek.
Tudjuk, hogy ez az elmélet nem teljes. Több okból sem.
Elsősorban azért nem, mert nem veszi figyelembe a gravitációt.
Különösnek tűnhet, de az univerzumban munkálkodó erők
közül a leggyakoribb nem tartozik a standard modell által leírt
kölcsönhatások közé. Pedig ennek nem szabadna ennyire
meglepőnek lennie, ugyanis mikroszkopikus léptékben a
gravitáció hatása elhanyagolható. A kozmikus tér világában
meghatározó erő, amikor is a kölcsönhatásba lépő testek
hatalmas tömegűek, és nagy távolságban vannak egymástól, de
teljesen érdektelen annak leírásában, ahogy az anyag alapvető
alkotóelemei viselkednek. Az elemi részecskék közötti
kölcsönhatásokat – legalábbis az általunk eddig vizsgált
energiaskálán – más jelenségek határozzák meg, ezek pedig
nagyságrendekkel felülmúlják a tömegek közötti gravitációs
vonzás hatásait.