mert mindegyiknek gyenge töltése van. Kissé kívül esik ezen a
képen a legújabb jövevény, a Higgs-bozon, amely más
részecskékkel kölcsönhatásba lépve határozza meg azok
tömegét.
A standard modell részecskéi olyan parányiak, hogy a
szokásos mértékegységek használatának semmi értelme sem
lenne, hiszen rendkívül nehezen kezelhető törtszámokkal
kellene dolgoznunk. Ami a méretüket illeti, ezek az objektumok
olyan aprók, hogy még azt sem tudtuk eddig meghatározni,
pontszerűek-e, vagy van véges méretük. Ha például a
kvarkoknak és a leptonoknak lenne bármilyen struktúrájuk,
annak 10 méternél kisebbnek kellene lennie.
Valami hasonló vonatkozik a tömegekre is. Ha egy elektron
tömegét kilogrammban akarnánk kifejezni, akkor 9,1×10 kg-
ot kellene írnunk. E nehézség elkerülése érdekében a tömeget
GeV-ban (gigaelektronvolt, egymilliárd elektronvolt) szokás
mérni. Ez kényelmes mértékegység: használatával a
legnehezebb részecske, a top kvark tömege 173 GeV-nak felel
meg. A többi részecske mind könnyebb a kategória legnagyobb
tömegénél; egyesek, mint például a neutrínók, valóban
hihetetlenül könnyűek.
A nagyon kis távolságok világa, amelyben az elemi
részecskék mozognak, vitathatatlanul a relativitáselmélet és a
kvantummechanika birodalma. Egy elektron számára a
fénysebességhez közeli sebességgel való mozgás gyerekjáték.
Mivel elektromos töltése van, nagyon kevés kell a
felgyorsításához: elég vákuumban tartani, majd erős
–19–31