Guido Tonelli - Idő

számunkra, akik látjuk őket elsuhanni a nagy vákuumcsőben.
Ha egy megfigyelő velük utazna, azt tapasztalná, hogy
nyugalomban vannak, és ebben a mozgásban lévő
vonatkoztatási rendszerben a tömegük egy jottányit sem
változik. Ahogy a tér összehúzódása a mozgás irányában,
valamint az idő tágulása, úgy a relativisztikus részecskék
tömegének robbanása is olyan jelenség, amely csak egy külső, a
mozgó testhez képest mozdulatlan megfigyelőre vonatkoztatva
lesz érvényes.
Mindenesetre az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet
(CERN) Nagy Elektron-Pozitron Ütköztetőgyűrűjében (Large
Electron Positron Collider [LEP]) 2000 nyarán keringő
elektronok kétszázezerszer többet nyomtak, mint az anyag
minden atomjában csendesen keringő kistestvéreik. Mindez
persze el nem hanyagolható problémákat vet fel a gyorsító
paramétereinek szinkronizálásával és ellenőrzésével
kapcsolatban, ezeknek ugyanis együtt kell haladniuk a
gyorsítási fázis által okozott exponenciális tömegnövekedéssel.
Protonok gyorsításakor is lenyűgöző hatásokat
tapasztalhatunk. Ez esetben nem elemi részecskékről van szó,
hanem az első családba tartozó két up kvark és egy down
kvark, valamint több gluon kombinációjáról, amelyek
nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy minden együtt maradjon az
erős kölcsönhatás félelmetes szorításában. A protonok tömege
nagyjából 1 GeV, és pozitív töltésűek; ugyanúgy gyorsíthatók,
mint az elektronok, csak meg kell fordítanunk az elektromos
mező polaritását. Mivel bonyolult és nagy tömegű